Míg az 1940-es években a Scania mérnökei tervezőasztalokon álmodták meg az új motorokat, addig napjainkban már a térbeli nyomtatást vetik be az új megoldások kikísérletezésére. A svéd mérnökök a még forradalminak számító technikát elsősorban az erőforrások modelljeinek vagy azok egyes elemeinek elkészítésére használják, de volt már arra is példa, hogy kamionfülkék kisebb elemeit hozták létre térbeli nyomtatással.

A 3D-nyomtató első ránézésre nem sokban különbözőik egy konyhai tűzhelytől, az általa használt technológia azonban korántsem ennyire banális. A Scania nyomtatója a térbeli nyomtatáshoz úgynevezett szelektív lézeres szinterezési (SLS) technológiát használ, mely 0,12-0,15 milliméter vastag rétegekből képes felépíteni egy CAD-modellt. Egy 500 milliméter magas modell elkészítése 30-40 órát vesz igénybe.

A Scania a gyakorlatban többnyire csak műanyagport használ kötőanyagként, de a cég idővel szeretne szintet lépni a 3D-s nyomtatás terén a fém alkatrészek rendszeres nyomtatásával. Ez természetesen nem egyenlő a nagyipari sorozatgyártással, mindössze a kísérletezéshez használt alkatrészeket készítenék el ily módon. Kísérletképpen a Scania már több alumíniumból és rozsdamentes acélból készült darabot nyomtatott, azonban egyelőre még csak ismerkedik a technológiával.