Rejtélyes tunéziai Ikarusok

A tunéziai Ikarusok nem csak azért különlegesek, mert nem Magyarországon történt az összeszerelésük, hanem azért is, mert látszólag alig hasonlítanak a néhai magyar gyártó által tervezett autóbuszokhoz. Ennek egész egyszerűen az az oka, hogy az Ikarus csak bizonyos főegységeket szállított Tunéziába, míg a járművek összeszerelését egy helyi cég, a STIA végezte.

Az arab ország összesen 435 darab Ikarus 283.20-as fenékvázat rendelt 1997 és 2004 között (egyes információk szerint csak 2000-ben kötöttek szerződést az Ikarusszal). A padlóvázakat ideiglenes vezetőállással, kihúzható akkumulátor-tartóval, csuklószerkezettel és motorral együtt szállították a tengerentúlra. A fenékvázak mellé a magyar gyártó ajtóműködtető berendezéseket, kapaszkodóelemeket, ajtóforgató tengelyeket, szerelvényajtókat és tachográfokat is küldött.

A 283-as típus kevésbé volt ismert idehaza, ugyanis a 280-asnak valamivel hosszabb változata volt. A két típus között még most is csak szakavatott szemek képesek különbséget tenni, ugyanis a 283-as a szélvédő feletti útvonalkijelző sávról és a nagy nyitható oldalablakok mellett elhelyezett kicsinyke ablakokról volt felismerhető. A tunéziai 283-as alapjaira épült STIA buszok egyedi formatervvel készültek. A járművek összesen 118 fő szállítására alkalmasak, melyből 36 ülőhely áll rendelkezésre.

Az Ikarus gyár háromféle motorral szállította az alvázakat. A kínálatban megtalálható volt a Rába D 10-es UTS 180 típusú, 245 lóerős (180 kW) motorja, mely Euro 1-es környezetvédelmi normának tett eleget. Ennél valamivel korszerűbb változat volt a DAF GS 200M típusú erőforrása, mely Euro 2-es környezetvédelmi besorolással rendelkezett, teljesítménye pedig 300 lóerő (220 kW) volt.

A 283.20-ashoz kínált legerősebb motor szintén a DAF-től érkezett, az Ikarus ugyanis a cég GS245M típusú erőforrását is ajánlotta a járműhöz, mely ugyancsak Euro 2-es normákkal rendelkezett és 334 lóerős (245 kW) teljesítményre volt képes. A erőforrások mellé az Ikarus ZF vagy VOITH gyártmányú váltókat szerelt be. Egyes információk szerint csak 50 darabot gyártottak DAF GS200M típusú motorral, míg a többit Rába erőforrásokkal szállították.

Ezek az Ikarusok komfort terén valamelyest elmaradtak a magyarországi változatoktól, hiszen főként keménytámlás ülésekkel, három- vagy négyajtós változatban szerelték össze őket. A tunéziai gyártó, a STIA mai napig komoly referenciaként tekint a típusra, amit mi sem fejez ki jobban, hogy a cég még mindig feltünteti internetes honlapján a modellt.