Az Ikarus 270-es egy úgynevezett emelt szintű biztonsági autóbusz volt, mely Boda István, az Ikarus szerkesztési osztályvezetőjének irányításával készült el. A prototípus a ma már teljesen megszokott távolsági autóbusz építési elvet követte: eszerint a vezetőállás az utastérnél jóval alacsonyabb pozícióba került. Ennek köszönhetően a buszsofőr jóval közelebbről követheti a jármű előtt történő közlekedési eseményeket. Nem ez volt az egyetlen, amiben eltért a 270-es az Ikarus által gyártott modellektől.
Bár a prototípus 80 százalékban a sikeres 200-as típuscsalád elemeinek felhasználásával készült. A kísérleti jármű 3,3 méter magas, 2,5 méter széles és 12 méter hosszú volt. Homlokfala két részből állt, ráadásul a szélvédő egyik része valamelyest hátrébb „kezdődött”. Ennek köszönhetően a busz elején egy kisebb párkány keletkezett, így kissé emeletes buszos hatást keltett a jármű. Mindennek dacára még a lökhárító alakja sem volt szokványos, az Ikarus mérnökei ugyanis egy úgynevezett „energiaelnyelő szerkezetet” varázsoltak a busz orrára. Ez a szabadalmaztatott szerkezet a frontális ütközésekből fakadó súlyos sérüléseket volt hivatott csökkenteni.
Az autóbusz hajtásáról egy hathengeres, 10 688 cm3 -es, 220 lóerős, Rába-MAN gyártmányú dízelmotor gondoskodott, mellyel 120 kilométer/órás végsebességre volt képes. Utasterében 40 ülőhely kapott helyet, ugyanakkor a gyár számításai szerint akár 44 főre is lehetett volna növelni a szállítható utasok számát. A nagyobb komfortérzet érdekében az oldalablakokat hővisszaverő üvegezéssel látták el.
„(Az Ikarus 270-es…) Talán sornyitója egy olyan szériának, amelyre minden reális felmérés szerint vannak igények, hiszen a hasonlóan komfortos, gyors autóbuszok bizonyos távolságú utazásoknál hol a repülőgépet, hol a személyautót tudják pótolni” – írta Liener György, a prototípus sajtóbemutatóját követően. Az Ikarus 270-es ugyanakkor nem lett semmilyen sikerszéria sornyitója és sajnálatos módon még az utókor sem tud fejet hajtani előtte, hiszen egy vezetői utasításra szétszedték. A prototípus fejlesztése és próbája során szerzett tapasztalatokat ugyanakkor a gyár mérnökei felhasználták a 300-as típuscsalád építésekor.
