Az alapötlet az volt, hogy ezzel a megoldással növelhetik a konténerek befogadóképességét, így egyszerre több árut lehet útnak indítani, plusz számos szerelvényvariáns is tervben volt, többek között egy személyszállításra alkalmas vontatmány, ami buszként funkcionált volna. 
Maga a vontató 117 centiméter magas volt, mindössze 15 centivel magasabb, mint az 1964-1969 között gyártott Ford GT40 sportautó, és állítólag V8-as, 375 lóerős Mercedes-motor csücsült benne. Bemutatása után a DAF és az Isuzu is érdeklődött a Steinwinter koncepciója után, de a tesztek több hibára is felhívták a figyelmet, amik miatt végül kudarcba fulladt a projekt. 
A sofőrök sokat panaszkodtak az alacsony üléspozícióra és az alulkormányzottságra, arról nem is beszélve, hogy a fogyasztása is több volt, mint amit az előzetes számítások alapján vártak. 15-17 liter közé lőtték be a mérnökök, azonban ez éles körülmények között majdnem a duplája volt, így nem fogyasztott kevesebbet, mint egy akkori hagyományos kamion. 
A problémák elriasztották a befektetőket, a fejlesztésre szánt pénz pedig elfogyott, ezért nem láthatjuk most ezt a nagyon menő kamiont az utakon. 
