Ezekkel a nagyfiúkkal igazi élvezet pályára lépni. Itt maximálisan igaz a mondás, miszerint nagy test, nagy élvezet.
Sabrine Schmitz és a Ford Transit
A német autóversenyző hölgy a Top Gear egyik adásában futott gyors kört a Zöld Pokolban 2004-ben, egy gyári Ford Transit volánja mögött. Kiváló pályaismeretének köszönhetően 10 perc 8 másodperc alatt ért körbe.
Revo Volkswagen T5 Transporter
2013-ban a videón látható VW T5 tíz percen belül futotta meg a Nürburgring mértékadó nagykörét, igaz, nem teljesen gyári állapotban. Ezzel pedig megdöntötte Sabine Schmitz köridejét.
A Transporter kétliteres, duplaturbós motorját a gyári 180-ról 220 lóerősre csiszolták. Ehhez a vezérlés átírásán túl egyedi kipufogót és kombinált olaj- és töltőlevegő-hűtőt építettek be.
Izmos motorhoz stabil futómű dukál: Bilstein rugóstagokat, közútra homologizált Dunlop Direzza sportgumikat (235/40 R18 méretben) szereltek az autó alá.
Az autó ezzel a felkészítéssel 9 perc 57,36 másodperc alatt járta meg a nagykört, ami nem csak tíz másodperccel volt jobb Schmitz idejénél, hiszen utóbbit egy másfél kilométerrel rövidebb szakaszon futották meg, azon a rövidített távon pedig 9:22 volt a VW részideje.
Dajiban
Az meg mi?
A kérdés jogos, de most elmondjuk: az egész őrület onnan indult, hogy az amatőr japán motorversenyzők mikrobuszokkal szállítottak versenygépeiket a pályára, és ha már ott voltak ezek a teherautók, miért ne mentek volna azokkal is egy-két kört.
Később ezeket a V8-as, hátsókerék-hajtású Dodge buszokat szépen elkezdték versenyautósítani, aztán az lett a vége, amit ma csak Dajiban néven emlegetnek.
Shockwave
Ez a kamion rövidtávú gyorsulási versenyen csúnyán megverné az R-Maglev MLX01 japán mágnesvonatot, ami 2003-ban állította be a 581 km/órás sebességrekordot, hiszen a Shockwave névre keresztelt nyergesvonató akár 605 km/órával is képes hasítani.
Ez a pokoli sebesség a durván 36 ezer lóerős(!) sugárhajtóműnek köszönhető, amelynek segítségével a 400 méteres sprintet mindössze 6,63 másodperc alatt teljesíti a járgány. Tulajdonosa és átépítője, Neal Darnell elmondása szerint a gyorsulás 6 G-s nehézségi erővel terheli meg a bent ülők szervezetét, de amikor kirobbannak a katonai lassítóernyők, a lassulás elérheti a 9 G-t. (A Forma-1-es pilótáknak 1 és 5 G közötti gravitációs erőt kell az autóban ülve elviselniük.)
A kamiont még 1984-ben építette Les Shockley, 2012-ben pedig apa és fia kezdett el dolgozni a projekten, Neal és Chris Darnell. Azóta egész Észak-Amerikát bejárták a fenevaddal.
VW T1 dragster
Az 1967-es hippi-Transporter alapjaira épített fenevad 330 lóerős, és a gyorsulási versenyek sztárja.
