Az első Csepel teherautó 1950. április 3-án készült el. A korabeli fáma szerint Rákosi Mátyás sógornője, Bíró Ferencné, a Csepel Autógyár akkori igazgatója nyomban ki is próbálta a járművet. A vállalat első gyártmányából, a D-350-esből később közel 2 ezer darabot értékesítettek a volt KGST-országokban. Mindez egy több évtizeden átívelő sikertörténetet alapozott meg. A 60-as évekre a gyártó már nemcsak hagyományos, hanem speciális felhasználású változatokat is kínált.
Ilyen volt például a D-450N típusú cementszállító is, mely maximum 7 tonna (egyes források szerint csak 6) szállítására volt alkalmas és 14,5 méteres fordulókörrel rendelkezett. Érdekessége, hogy hátsó tengelye megegyezett a D-344-esével, ezért a zárt differenciálműnek köszönhetően minimális terepjáró képességgel is rendelkezett. A D-450N azonban nem csak emiatt volt figyelemre méltó.
A modell elődjéhez, a D-240-eshez hasonlóan nyújtott motorháztetővel rendelkezett. A motorháztető négyhengeres, D414-es Csepel dízelmotort rejtett, melyhez 5+1 sebességes mechanikus váltó csatlakozott. Az erőforrás 95 lóerős teljesítményre és 340 Nm nyomaték elérésére volt képes 2300 ford./perc fordulatszám mellett. A korabeli adatok a jármű szerint ezzel a hajtáslánccal 18 litert fogyasztott 100 kilométeren.
A Csepel D-450N 1958-tól készült sorozatgyártásba, utódja a D-705.35-0.71-es volt, mely már 15 tonna cement szállítására volt alkalmas.
