Az Ural története 1941. november 30-án kezdődött, amikor a Cseljabinszki területen található Miassz városában elkezdték építeni egy gyárat. Az építkezésre a Szovjetunió Államvédelmi Bizottságának döntése alapján került sor. Az öntőüzemet is magában foglaló gyáregységbe számtalan, a moszkvai Sztálin Autógyárból ( ZiSZ) átköltöztetett eszköz is került. Az üzemet eleinte Miasszi Autógyárnak hívták, csak 1944-ben nevezték át UralAZ-ra.
A gyártás 1942. márciusában indulhatott el az újonnan átadott komplexumban, egy hónappal később pedig megkezdődhetett a motorok és a váltószerkezetek gyártása. Az első teherautó, mely legördülhetett a szerelőszalagról egy ZiSZ 5V volt, melyet a szovjetek a második világháború végén teher-, üzemanyagszállításra is használtak. A legfeljebb 3 tonnás teherbírással rendelkező teherautó rendkívüli szívósságáról volt híres a maga korában.
ZiSZ 5V, mintha csak egy tyúkketrec lenne a fülke.
A ZiSZ 5V-t az Ural-ZiSZ 355-ös váltotta, mely már áramvonalasabb fülkével készült, majd megjelent a nehéz-teherbírású Ural 375-ös, később az Ural 4320-as is, melyből egy egész teherautó-családot fejlesztettek ki. Ez a típus egy általános felhasználásra készült teherautó volt és a KGST-országokban is ismertté vált. Ezek a nagy hasmagassággal rendelkező, off-road használatra szánt teherautók leginkább szívósságuknak, megbízhatóságuknak, valamint könnyű javíthatóságuknak köszönhetően miatt voltak messze földön híresek.
Ural 375D ponyvás felépítménnyel.
Érdekes módon az Ural 4320-as a kezdetek kezdetén még 740 típusú, V8-as Kamaz-motorokkal készült. Egy, a Kamaz gyárban pusztító 1993-as tűvész alkalmával a teljes motorgyártó sor tönkrement, ezért ezeket a modelleket a Jaroszlavi Motorgyár által gyártott erőforrásokkal kezdtél el gyártani. 2003-tól pedig Euro 2-es normákat teljesítő motorokkal szerelték össze őket.
Ural 4320 katonai parádén.
Persze téved, aki azt gondolja, hogy ennyi időn át egyáltalán nem nyúltak hozzájuk az orosz tervezők. Kisebb módosításokra ugyanis valóban sor került, például az elülső fényszórók fülkéről egyszer csak a lökhárítóba kerültek át. Emellett a kabinon is végrehajtottak apróbb módosításokat, melyek leginkább a civil változatoknál voltak tetten érhetőek. Az Ural 4320-asból 1987-ben készítették el az egymilliomodik darabot. Ezek az orosz off-road teherautók még az ezredforduló tájékán is olyan népszerűek voltak, hogy ilyeneket használtak a Katrina, a Stan és a Vilma hurrikán utáni helyreállítási munkálatokban.
Új idők szele: Ural Next
A Magyar Honvédségnél is alkalmazott Ural 4320-as típuscsaládot 1977-től egészen ezen évtized elejéig gyártották, majd 2015-ben megérkezett utódja, a Next. A teljesen áttervezett kabinnal és továbbfejlesztett alvázzal készülő modellcsalád már Euro 5-ös YaMZ-motorokkal készül. Az új Uralok tehát már a jövőt képviselik, azonban erőteljesen érvényesül rajtuk a gyár tulajdonosa, a GAZ hatása, mely nem kevés pénzt ölt az off-road orosz szörnyek továbbfejlesztésébe. Vajon a jövő lesz olyan dicsőséges, mint amilyen a múlt volt az Ural teherautók számára?
Ha érdeklik az elmúlt korok off-road szörnyei, akkor olvassa el a KrAZ teherautókról szóló cikkünket is.
