A ZiL, vagyis a Lihacsov Autógyár által fejlesztett mikrobuszt 1961-ben mutatták be a Szovjetunióban. A 118-as típusszámmal ellátott autóbuszt a ZiL 111-es limuzin alapjaira fejlesztették ki, ennek megfelelően személyautó motorral is gyártották. Zárójelben megjegyzendő, hogy a 111-es nem sokkal 1956-os bemutatása után bekerült a Guiness Rekordok könyvébe, mint a világ leghosszabb személyautója.
A kormányzati változatokat panoráma ablakokkal is ellátták.
Jobb oldalt és a hátul is volt ajtaja.
A ZiL 118-as 6,8 méter hosszú, 2,1 méter széles és két méter magas volt, emellett 3,3 tonnás össztömeggel rendelkezett. A Junoszty, vagy „Ifjúság” névre keresztelt modellből 1962 és 1994 között összesen 86 darab (egyes források szerint 93 darab) készült és az utasszállítós kivitelek mellett mentőkocsikat is gyártottak belőle. Eleinte csak kormányzati célokra rendeltek a járműből, ezért a civil felhasználású változatok csak később jelenhettek meg.
Az utód, a 3507-es kissé szögletesebb lett.
A típus 1970-ben ráncfelvarráson esett át, ezt követően már 118K, illetve 118KS néven gyártották tovább. 10 év múlva újabb frissítés következett, azonban ekkortól fogva már ZiL 3207-es típusszámmal gyártották tovább. Aprócska tömege és méretei ellenére ezt a típust a ZiL 130-ból ismert hatliteres, V8-as motorral, illetve a ZiL 111-es, ugyancsak hatliteres, V8-as erőforrásával szerelték. Az erős motoroknak köszönhetően 120 kilométer/órás végsebességre volt képes.
