A 1950-es években a francia buszüzemeltető, a Cityrama Groupe felkérte a Currus autóbuszgyártót, hogy építsen egy olyan városnéző buszt, melyet megcsodálnak az emberek. Így született meg ez a rendkívül szokatlan jármű, mely a maga korában egyenesen futurisztikusnak számított. A jármű fogadtatása kedvező volt, így több is forgalomba állhatott belőle a francia fővárosban.
Az autóbusz különlegessége a karosszéria formájában rejlett, az emeleti rész ugyanis nem ért el a jármű elejéig. Emellett a busz hátulján, mindkét oldalt, egy felfelé futó acélív volt, mely sajátos stílussal ruházta fel az autóbuszt. A szokatlan megoldások ellenére a Currus biztosra ment és a modellt a Citroen U55-ös alvázára építette meg.
A jármű tervezési koncepciója az volt, hogy az utasok részére a lehető legtökéletesebb kiáltás álljon rendelkezésre. Ezt úgy érték el, hogy akkora oldalablakokat építettek, hogy azok alsó része lényegében az utasok térdénél kezdődött, emellett az oldalsó ablaksor fölé, tetőablakokat is beépítettek.
A jármű utasterét pedig a kor színvonalához képest rendkívül komfortosan alakították ki: széles fej- és háttámlával rendelkező, karfás utasüléseket szereltek be. Az emeleten pedig nyitható panoráma tetők tették még tágasabbá az autóbuszt. Itt azonban még nem ért véget a komfort, a zömében párizsi városnézésre használt autóbuszokon kávét, teát és frissítőket is felszolgáltak, az utasok pedig fülhallgatón hallgathatták az utaskísérő tájékoztatását.
A Currus városnéző autóbuszokat francia filmekben is lehetett látni. A járművek olyan sikeresek voltak, hogy idővel elkészült az utódjuk is, azonban az már jóval konzervatívabb irányt képviselt és sok tekintetben hasonlított a ma ismert emeletes busz formára.