Hogyan kerültek a budai várba a Volskwagen LT 55 alapjaira épített Ikarusok? Hiszen mintha csak az égből pottyantották volna őket oda. A ’80-as évek elejétől Ikarus 260-as autóbuszok közlekedtek ott, de egészen 1986-ig még Ikarus 211-esekkel is lehetett találkozni, ugyanis ilyenekkel szállította az utasokat a BKV a Sikló felújítása alatt. Mivel ekkoriban már több pinceomlás is előfordult, a főváros úgy döntött, hogy könnyebb buszokkal próbálkozik a budai vár pincerendszerének további károsodásának elkerülése érdekében.
1989-ben a BKV 16 darab Ikarus 521-es autóbuszt vásárolt. A járművek Várbusz néven közlekedtek a Moszkva tér ( mai Széll Kálmán tér) és Budavári Sikló Szent György téren található végállomása között. Bár gyerekként nagyon szerettem utazni rajta, az utókor már meglehetősen kritikusan ítéli meg ezt a típust.
Ilyen volt a kis Ikarus 521-es műszerfala.
A BKV szerint sok probléma volt vele. Nem rendelkezett zárható fülkeajtóval, így a vezetők sokszor fáztak, emellett az egyetlen kétszárnyú ajtó kevésnek bizonyult. Némileg árnyalja a képet, hogy a fővárosi autóbusz-közlekedés 75. évfordulójára kiadott évkönyv szerint az 521-es fűtött sofőrüléssel rendelkezett. Utasterét viszont nem jól alakították ki: bal oldalt a menetiránnyal egyező, jobb oldalt pedig a közlekedőfolyosó felé fordított ülések voltak, a metrókban alkalmazott megoldáshoz hasonlóan. Ennek köszönhetően a jármű csak lassú utascserére volt alkalmas.
A busz belső terét IMAG Halas I-es utasülésekkel szerelték. A képen egy gyári változat utastere látható.
Egy másik prototípus belső tere.
Elképzelhető, hogy túlságosan drágának bizonyult.
Az Ikarus 521.11-es a ferihegyi repülőtérnél.
Akár tetőcsomagtartóval is felszerelhető volt.
Az Ikarus egy légkondis, távolsági utasszállításra szánt változatot is készített belőle.
Hozzá kell gyorsan tenni, hogy nem a gyártó álmodta meg ilyennek a busz belsejét. Az Ikarus-gyár az LT-alapjaira épített buszokból összesen nyolcféle változatot készített, ezek között voltak a BKV számára készült 521.22-esek is. Bár a gyári változatban 1+2 üléssoros elrendezéssel 18-19 szék is elfért volna, a fővárosban közlekedő változatokban mindössze 13-14 utasülés volt.
Ikarus 521-es korabeli fotón.
A kissé áramvonalas hasábtesttel rendelkező járműbe azért volt perspektíva. A busz 6,8 méter hosszú, 2 méter széles és 2,8 méter magas volt és 5,6 tonnás össztömeggel rendelkezett. A padló alatt a VW hathengeres, turbófeltöltéses, 102 lóerős (75 kW) dízelmotorja dolgozott, melyhez ötfokozatú, szinkronizált váltó csatlakozott.
Egy BKV-s változat Oroszországban kötött ki. Fotó: fotobus.msk.ru
A BKV 1994-ben Ikarus 405 típusú autóbuszokat helyezett forgalomba a budai várban, így az 521-es Ikarusok végleg elbúcsúztak a budapesti utazóközönségtől. A legtöbb példány vidékre került, főleg magán üzemeltetőkhöz. Azóta sajnos már több 521-es az enyészeté lett, igaz, a 2015-ös polgári busztalálkozón már látható volt egy eredeti állapothoz hűen felújított változat.
