Ezúttal egy Scania-alvázas Ikarus 396-os miatt csörgött a telefonom. Mikor meghallottam, hogy Olaszországból került vissza, egyből kíváncsi lettem. Mégis hogyan kerülhette el ez az 1991-es gyártású darab ilyen szerencsésen a roncstelepet?
Utasszállításra kiváló
Fungék korábban már felújítottak egy Ikarus 31-est, egy Tr 3,5-est, valamint egy Ikarus 506-ost és jelenleg is dolgoznak egy Ikarus 350-esen, valamint egy Ikarus 255-ösön. „Erre az Ikarus 396-osra egy használt járművek adás-vételével foglalkozó online oldalon találtunk rá. Olyan autóbuszt kerestünk, amivel akár még most is lehetne dolgozni, mert szeretnénk személyszállítással foglalkozni” – kezd bele a történetbe szerényen László, az idősebbik Fung.
Az autóbuszt egy, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található Forrón élő férfi hirdette meg év elején. A település majd’ 3 órára található Székesfehérvártól, attól a várostól ahol Fung László, és fia Dávid él. Érthető módon még némi plusz információra volt szükségük, hogy kellőképpen elszántan ülhessenek autóba. A tulajdonos nem volt rest, elmondta, hogy ő szerezte Olaszországból a buszt és nincs elrohadva, hajtáslánca pedig Euro 5-ös. Azt is hozzátette, mondhat bármit, úgyse hinnék el, inkább nézzék meg. Fungék végül a Tisza-tó partján mentek egy kört a kiszemelt busszal.
Ezt követően az ár is szóba került. Apja és fia felismerte, hogy ilyen kedvező összegért nem találnak jobbat, ezért nem akarták veszni hagyni az üzletet, rögtön aznap el is akarták hozni. Végül csak másnap tudták nyélbe ütni a dolgot, de úgy tartja a mondás, hogy van, amiért érdemes várni. És, hogy mennyi az annyi? Maradjunk annyiban, hogy egy alsó-kategóriás használt autó árát fizették ki érte.
A Scania K113-as alvázra épített 396-os nem ment át sok kézen, Fungék előtt mindössze két tulajdonosa volt. Miután kigördült a gyárkapun 2013-ig Olaszországban szolgált, az Aschedamininél. 2013 decemberében vette meg egy magyar 611 ezer kilométerrel. A hazai rendszámot 2014 elején kapta meg. „Az új magyar tulajdonos minden javítást vezetett egy kis füzetben. Eszerint kicserélte az összes szűrőt, de volt motorolaj-, alsó munkahenger-, valamint ékszíjcsere is. A könyv szerint nemrég sebességváltó-olaj cserére is sor került” – jegyzi meg Fung Dávid. Hozzáteszi: a magyar tulaj vigyázott a buszra és csak módjával használta, hiszen 2016 januárjára 664 ezer kilométer volt a buszban.
Kalandos műszaki vizsga
Fungék idén januárban le akarták vizsgáztatni a buszt, de az nem ment olyan egyszerűen. „Amikor ki akartuk nyomtatni a műszaki adatlapot, nem jött ki a papír. Mint kiderült a fehérvári felügyelet zárolta a vizsgát. Mindez azért történt, mert a vizsgabiztos személyesen akarta megnézni a buszt”- meséli Fung László. Hozzáteszi :nem hitték el, hogy egy 26 éves Ikarus csont nélkül átmehet a vizsgán.
Ezt követőek Fungékat visszarendelték műszakira. Azt mondták, a féket nem nézik meg, mert tudják, hogy jó, de a vizsgabiztos az alját mindenképpen látni akarja. „Benézett alá és azt mondta ezt nem hiszi el. Kérdezte, hogy honnan hoztuk ezt. Mondtam, hogy Magyarországról, de előtte Olaszországba szolgált. Ott nem kell sózni az utakat” – tette hozzá Fung László. Persze azon is csodálkoztak, hogy lehet Euro 5-ös a hajtáslánca. Ez kifejezetten a legelső tulajdonos érdeme, aki kivitte Svájcba átalakíttatni az autóbuszt.
Komfort a köbön
Az Ikarus 396 a 300-as típuscsalád legmagasabb komfortfokozatú tagja volt. A modell magassága és hosszúsága megegyezik a 386-ossal, azonban tengelytávja némileg rövidebb. A 396-ost 1985-től kezdve gyártották főleg skandináv megrendelésre Volvo és Scania alvázakon, 12-14,5 méter közötti hosszúságokban. A modell összeszerelésével a mátyásföldi Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft. ( korábban Egyedi Gyáregység) foglalkozott.
Fungék Ikarus 396-osa 12 méter hosszú, 3,69 méter magas és 2,5 méter széles. A kéttengelyes autóbusz utasterében 55 ülőhely van ( + egy utaskísérő és egy sofőr). Belső tere korának dacára viszonylag jó állapotban őrződött meg, látszik, hogy vigyáztak rá. A függönyök és a kárpitok épek, nincs sehol se kopás, se szakadás, de még ázás nyomokkal se nagyon találkozni. Egyedül a vezetőtérre, valamint az ajtók körüli részekre férne rá egy kis kezelés.
Lehagyta a Mercedes Tourismót
Az Ikarus 396-os idehaza sem állt egy helyben, a korábbi magyar tulaj legalább háromszor volt vele Erdélyben. Állítólag még egy nyugati autóbuszt is lepipált egyszer. Az előző gazdája egy alkalommal megállt vele a Királyhágó előtt, ahol egy volános Mercedes Tourismo sofőrje azt találta mondani neki, hogy akkor ő inkább megy az Ikarus előtt, mert az úgysem tudja megmászni a helyet, de majd a pihenőnél megvárja őt. A másik csak annyit tudott mondani neki erre, hogy „jól van, menj csak”.
„Aztán amikor elindultak a 396-os úgy otthagyta, hogy a Tourismo csak akkor ért fel a Királyhágóra, amikor az Ikarusról már éppen leszálltak az emberek, sofőrje pedig a cigijét szívta” – mondja mosolyogva Fung László. A Tourismo vezetője kiugrott, még az utasokat sem engedte le és odaszaladt az Ikarushoz. Megkérdezte a sofőrt, hogy milyen motor van az övébe, mutassa meg azonnal. Ő szolgai módon felhajtotta a motorháztetőt és megmutatta a 313 lóerős (230 kW), hathengeres, soros elrendezésű Scania dízelmotort.
Nyomatékos motor
Az erőforráshoz 10+1 sebességes mechanikus váltó csatlakozik. A busz így 90-100 kilométer/órás tempónál érzi jól magát. Újdonsült tulajdonosai azt mondják róla, hogy nem kell minden fokozatot használni. Sík terepen hármasban is elindul, utána jöhet az ötös, a hetes és a tízes. „A sok fokozat akkor jó, ha például hegynek felfelé megy az autóbusz. Valljuk be, Magyarországon erre azért nem sokszor van példa. Még csak ki se kell húzatni a motort, ha 1300-as fordulatszámig elviszed, akkor már válhatod is a következőt” – jegyzi meg Fung László a hajtáslánc kapcsán. Rendkívül erős és nyomatékos motor, tehát már kis fordulaton is nagy nyomatékot ad le.
Fungéknak rengeteg munkája van, csinálnak maguknak feladatot bőven. Lelkesen és bőszen újítgatják fel az Ikarus buszokat. Mielőtt magukra hagytam volna őket, gondoltam megérdeklődöm, nem gondolkodtak-e azon, hogy esetleg másokat is bevonjanak a munkálatokba. Olyan választ kaptam, amire számítottam. „Az a baj, hogy közös lónak túrós a háta” – jegyezte meg Fung Dávid. Édesapja pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy ők már tudják egymás rigolyáit. „Mi tudjuk, hogy melyikünk mit tud megcsinálni. Ha idejönne egy vadidegen ember, akkor a fél szemünk már azon lenne, hogy a másik jól csinálja-e”.
Busznál nagyon nem mindegy, hogy levette-e a lemezt, alatta kijavította-e a karosszériát, vagy sem. De nem csak ez a kérdés. „Mi ezt családi, illetve saját bevételből csináljuk. Abból a pénzből, ami megmarad a családi gazdálkodásban, azt más lehet a kocsmába vinné. Mi buszok megmentésére fordítjuk” – tette hozzá Fung László. Igaz, attól nem zárkóznak el, ha valaki megkéri őket arra, hogy újítsanak fel egy buszt.