1929-ben a Szovjetunió megállapodást írt alá a Forddal könnyű teherbírású teherautók gyártásáról. Nem sokkal később, 1931-ben megalakult a Gorkij Autógyár elődje (NAZ), mely főleg amerikai alkatrészekből megkezdte a könnyű teherbírású teherautók összeszerelését. A járműveken kezdetben ott volt a Ford embléma is. Azóta nagyot fordult a világ, a GAZ a jelenleg is zajló Comtrans kiállításon bemutatta első elektromos kisbuszát.
A modell a GAZ Next könnyű teherbírású teherautó család alapjaira épült. Alváza nemcsak minibuszok, hanem kisteherautó, illetve furgon kialakítást is lehetővé tesz. Sőt, adott esetben még mobilklinikát is ki lehet belőle alakítani. Az új modell részben alacsony belépésű, ami megkönnyíti az idősek és a mozgáskorlátozottak közlekedését. A széles, kifelé nyíló kétszárnyú ajtó pedig gyors utascserét tesz lehetővé.
A jármű hajtásáért egy 98 kW-os háromfázisú aszinkronmotor felel, mellyel a Next legfeljebb 90 kilométer/órás sebességre képes. A minibusz akkumulátorai ipari áramról és otthoni hálózatról egyaránt tölthetőek. Egy feltöltéssel a jármű legfeljebb 120 kilométert tud megtenni, ami egy minibusznál elegendő hatótávolság lehet.
A GAZ-csoport a jövőben széles termékskálát kíván kiépíteni elektromos hajtású haszonjárművekből. Itt zárójelben megjegyzendő, hogy létezik a Next furgonból is elektromos változat, de egyelőre az is csak prototípus. A cégcsoport főleg a házon belül található márkák között képzel el együttműködést, viszont külső gyártók bevonásától sem zárkózik el. Az oroszok szerint az elektromos hajtáslánc jelen pillanatban azért drága, mert szinte teljesen importból kell fedezni annak főbb egységeit, így például az akkumulátorokat is.
