Túlzás nélkül állítható, hogy a 130-as volt a Lihacsov Autógyár, ismertebb nevén a ZiL legnépszerűbb modellje. 1964 és 1994 között közel 3 és fél millió darabot szereltek össze belőle. Ez volt az első olyan szovjet teherautó, amelyet az addig kizárólagosan katonai olajzöld helyett polgári, például világoskék-fehér fényezéssel is gyártottak.
A 130-asok V8-as elrendezésű, 5969 köbcentis, 150 lóerős (110,2 kW) benzinmotorral gördültek le a szerelőszalagról, mellyel legfeljebb 90 km/órás végsebességre voltak képesek. Ez a motor viszont rendkívül nagy étvággyal rendelkezett, ugyanis 100 kilométeren 27-38 litert is képes volt legurítani a torkán.
A 130-as kétszer is átesett modernizáláson, 1966-ban és 1977-ben. 1992-től pedig már az Uráli Autómotorgyárban (UAMZ) is összeszerelték. 10 évvel később az UAMZ Uráli Gépkocsi és Motorgyárra változtatta a nevét, ezért a ZiL-130-as gyártása AMUR-53131 néven folytatódott. A fülke ugyan maradt az eredeti, de már szélesebb és hosszabb motorháztetővel, valamint megerősített alvázzal készült. A ZiL-130-asból számtalan típusváltozat hagyta el a Lihacsov Autógyárat, következzen néhány érdekesebb kiadás.
Ha még ezek után sem tud betelni a ZiL-ek látványával, akkor nézze meg ezt a különleges, limuzin alapjaira épített kisbuszt. De akár ez az űrhajósok szállítására használt ZiL is érdekes lehet, nem beszélve a ZiL-motoros Ikarusról.
(A cikk nyitóképén a Volán Tröszt versenyén részt vevő ZiL-130-as teherautó látható 1978-ból. Fotó: Fortepan)