Sofőröknek kitalált versenyből akad néhány Európában, de olyan nincs még egy, mint a Scania Drivers Competitions, amelyen 100 ezer eurós (kb. 32 millió forint) nyerges vontatóért mérkőzhetnek meg egymással a résztvevők. A „fődíjat” ráadásul a győztes saját maga állíthatja össze, persze nem a gyárban, hanem egy megrendelőlapon. Ő döntheti el, hogyan nézzen ki és hogy mi legyen a járműben.
Ezek után nem meglepő, ha a Scania vezetőversenyén az elmúlt másfél évben összesen több mint 350 ezer kamionvezető vett részt. A nemzeti válogatókat számos uniós, illetve azon kívüli európai országban tartották, és tavaszra meglett minden résztvevő ország legjobb kamionsofőrje. Szám szerint 30 különböző nemzetiségű versenyző vehetett részt a Scania Drivers Competitions európai döntőjén, hogy elhódítsák a vadonatúj Scania nyergest. Hazánkat Szabó Attila képviselhette az egy hónappal ezelőtti magyarországi döntőn elért eredményének köszönhetően. Rendkívül széles volt a skála az életkor tekintetében, 23-tól egészen a 61 éves korig voltak indulók, tehát már egyáltalán nem csak a fiatalokról szól ez a megmérettetés.
Eb-hangulat
A magyar küldöttséget a Vezess is elkísérte Svédországba, de a csapattal tartott a Szabó Attila édesapja, valamint a hazai döntő második, illetve negyedik helyezettje, Szemenyei Zoltán és Bodó Gyula is. A Scania vezetőverseny – amely a fiatal kamionsofőröknek szervezett YETD-ből nőtte ki magát – nyugodtan nevezhető a kamionsofőrök Európa-bajnokságának. A hangulat szempontjából biztosan, hiszen már a megnyitón olyan légkör uralkodott, ami csak a kontinenstornákra jellemző: a nemzeti delegációk országuk zászlaját alkotó színekbe öltöztek, mókás nemzeti viseleteket vettek fel és hangos ovációval köszöntötték saját versenyzőiket. A spanyolok még azt is bevállalták, hogy fodros kis kötényeket viseljenek (a fiúk is) a verseny ideje alatt, amivel kiérdemelték a legjobb szurkolóknak járó elismerést.
Míg a küldöttségek a versenyzőket éltették a megnyitón, addig a kamionvezetőknek a számot kellett húzniuk, mert ez határozta meg a beosztást a kétnapos versen során. Szabó Attila az ötös számot emelte ki az üvegedényből, így másnap a mezőny első felében kezdhetett neki a feladatoknak. A versenyzők által kihúzott számokhoz előre elkészített program kapcsolódott, ami nem csak azt tartalmazta, hogy az indulóknak mikor, hol kell versenyezniük, hanem azt is, hogy mikor van idejük egy kis lazításra, mondjuk Scania tesztjárművek vezetésére, vagy off-roadozásra.
Első tízben
A verseny első napján a versenyzőknek olyan feladatokat kellett teljesíteniük, amelyek az elméleti, illetve a tapasztalati tudásukat egyaránt próbára tették. Attila az első versenynap reggelén a rakományrögzítéssel kezdett, amelynek során egy termetes, fagerendás szállítókeretben lévő darut kellett megfelelően rögzítenie egy félpótkocsin. Ezt követően a defenzív vezetéssel kapcsolatos kihívások vártak rá, amelynek során Attilát egy Scania R500-as kormánya mögé ültették. Arra kellett mennie, amerre a mellette ülő szervező mondta, a zsűritag nemcsak azt figyelte, hogy szabályosan vezet-e, hanem azt is, hogy figyel-e a biciklisekre, gyalogosokra.
Következő kihívásként szimulált közlekedési balesetnél, füstölő autóból kellett kimentenie egy, a volán mögött ülő próbababát, majd be kellett mutatnia az elsősegélynyújtás szakszerű lépéseit. A feladat annyira valósághű volt, hogy egy beépített statiszta még a sokkot kapott sofőr szerepét is eljátszotta, folyamatosan magyarázva Attilának, mialatt ő a másik autó volánjából kihalászott bábut próbálta megmenteni.
Ezután még három feladat várt rá. Ebéd előtt egy olyan teherautó volánja mögé kellett ülnie, amelynek szélvédőjét teljes mértékben eltakarták. Így kellett végigmennie a tesztpálya egyik körforgalmán, a feladatot mégsem teljesen vakon, hanem kamerák képe alapján, madártávlati nézet segítségével kellett végrehajtania.
Az utolsó gyakorlati kihívás az off-road szakasz volt, amikor egy teljesen megrakott Scania XT dömperrel kellett végighajtani egy kavicságyon. Ez a látszólag egyszerű feladat több versenyzőnek sem sikerült, többek között a francia és a horvát kamionsofőr is elakadt benne. Szabó Attilára végül egy indulás előtti ellenőrzésre vonatkozó feladat várt, ahol elsősorban a biztonságos közlekedésre vonatkozó tudásáról kellett számot adnia. Ennek keretében 10 perc alatt a lehető legtöbb, közlekedésbiztonságot veszélyeztető hibát kellett felfedeznie egy kamionon.
Valamennyi feladatra adott időkeret állt rendelkezésre, illetve a sofőrök tudását pontszámokkal is értékelték. A magyar versenyző az első akadályt sikeresen vette, hiszen a megszerezhető 30-ból 25 pontot kapott, a nap végére beválasztották a tíz legjobb versenyző közé. Sorrendet azonban udvariasságból nem közöltek, így azt nem tudhatjuk, hol állt az első nap után. Az világossá vált viszont, hogy az észt Risto Kummra oda kell figyelni, mert két számban is a legjobbnak nyilvánították ki a szervezők.
Út a negyeddöntőbe
A második versenynapon kizárólag a gyorsaságra és a versenyzők ügyességére épülő feladatok következtek, amelyeket úgy állítottak össze, hogy minden körben folyamatosan szűküljön a mezőny. Az első feladatnál a 18 legjobb versenyző közé kellett bekerülniük a versenyzőknek. Erre három téglalap alakú pályát alakítottak ki, amelyek sarkaiban 1-1 piros bóját állítottak fel. Ezeket úgy kellett eldönteni, hogy kizárólag a mellettük álló kék bóják között dőljenek el. Az elöl lévőket a nyerges jobb, illetve bal oldali kerekének elfordításával, a hátsókat pedig a félpótkocsi sarkaival kellett felborítani. A versenyzők értelemszerűen hármasával vágtak neki a feladatnak, Attila elképesztő profizmussal és gyorsasággal teljesítette a kihívást és csont nélkül bejutott a legjobbak közé.
Vizes kihívás
A negyeddöntőben a verseny legnehezebb feladata várt a résztvevőkre. A vizes kihívásként emlegetett feladatban a versenyzőknek olyan Scania R500-assal kellett manőverezniük, amelyre hatalmas, vízzel teli plexiteknőt helyeztek. A kamionsofőröknek figyelniük kellett arra, hogy ne veszítsenek sok vizet, mert egy nagyobb mennyiség akár időbüntetést is eredményezhetett. A rendelkezésre álló hétperces idő eleve nem sok, ha figyelembe vesszük, hogy hátrafelé szlalomozást, rámpára hajtást és egy-egy bójadöntést is végre kellett hajtani ennyi idő alatt. A kihívás teljesítését a negyeddöntőben a versenyzők párbajszerűen hajtották végre, Szabó Attila a spanyol Juan Romeral Vallét választotta ellenfélnek.
A magyar versenyző egészen jól kezdte a számot és hibátlanul manőverezett a négy felállított bója között. Még a pálya egyik végében lévő piros bóját is szabályosan, vagyis két kék bója között sikerült feldöntenie a nyerges vontató hátsó kerékvédőjével. A rámpára történő felhajtásnál azonban lecsúszott a kerék, plusz sok víz ki is ömlött. A manővert újra kellett csinálnia, ami miatt időhátrányba került ellenfelével szemben. Ezután az utolsó piros bójával is meggyűlt a baja, amit csak harmadjára sikerült szabályosan feldöntenie. Végül a spanyol karját lendítette a magasba svéd döntőbíró, így Attila számára sajnos véget ért a verseny (meglepetésre az említett észt is alulmaradt ebben a számban). A magyar küldöttségen letargia lett úrrá, volt olyan, aki a könnyeivel küszködött, hiszen a hazai kontingens egészen ideáig állomásról állomásra buzdította Szabó Attilát.
„Azt hiszem, rossz taktikát választottam. Elsőre egyszerű pályának tűnt, úgy gondoltam, hogy a rendelkezésre álló idő alatt könnyen teljesíthető. Ennek ellenére már a hátrafelé szlalomozás is kihívásokkal járt, a rámpánál pedig jobban figyelhettem volna. Egyszerűen nem gondoltam volna, ennyire kevésen múlik, hogy lecsússzon a kerék” – értékelt a Vezessnek Szabó Attila a verseny után. Hozzátette: 3:30-as időtúllépés miatt 200 litert levontak a megmaradt víz szintjéből, vagyis papíron jóval kevesebb vizet őrzött meg, mint spanyol ellenfele.
A versenyen nyújtott összteljesítményével kapcsolatban a fiatal kamionsofőr azt nyilatkozta, hogy nincs benne rossz érzés. „Úgy érezem, hogy mindent a képességeimnek megfelelően sikerült teljesíteni. Azzal meg tisztában vagyok, hogy sokszor hajszálon múlik az egész, hatalmas szerencse is kell a feladatok teljesítéséhez” – hangsúlyozta. Arra a kérdésre, hogy mi volt számára a legnehezebb, Attila azt válaszolta, hogy a versenyt összességében nem találta nehéznek. „Engem is meglepett, hogy elejétől a végéig nyugodt tudtam maradni. Egyik versenyszámnál se volt az, hogy lever a víz az idegtől. Úgy voltam vele, hogy kimegyek, megcsinálom, megpróbálom odatenni magam, aztán meglátjuk” – jegyezte meg Attila.
A magyar kamionsofőr szavait csak alátámasztani tudjuk. Azok a kamionsofőrök, akik a 18 résztvevővel zajló vizes kihívásban hibáztak, általában nem azért estek ki, mert ügyetlenkedtek, hanem mert sokszor millimétereken múlott, hogy merre dől el egy bója, vagy éppen sikerül-e átmenni a kerékkel a gumirámpán.
Szuper Y
Az elődöntőben Y-alakú pályán történő bójadöntés várt a versenyzőkre. Nehezítésképpen azonban bal- és jobb oldalt mindjárt két piros bóját kellett feldönteni a nyergesek kerekeivel. A Szuper Y-t egyszerre három versenyző csinálta, három egymástól elkülönített pályán. A leggyorsabb versenyzőnek az számított, aki elsőként ki tudott futni a három pálya találkozásánál lévő kockás zászlóhoz. Ezt a versenyszámot már csak a 9 legjobb versenyző hajthatta végig, közülük került ki a három döntős: egy norvég, lengyel és egy svéd pilóta.
A döntő összecsapás előtt Henrik Henriksson, a Scania elnök-vezérigazgatója gurult be egy Scaniával a színre. Majd miután kiszállt a járműből az európai kamionsofőröket méltatta. „Ezt a versenyt azért hoztuk létre, hogy felhívjuk a figyelmet az európai áruszállítás gerincére, a kamionvezetőkre, akik nap mint nap gondoskodnak arról, hogy a szükséges áruk célja érjenek” – hangsúlyozta a márka vezetője.
A döntőben, vagyis az „Extreme Knock the King” kihívásban is a gyorsaság számított, ahogy eddig is, de a bójadöntés mellett békázni, illetve tüzet is kellett oltani a sofőröknek. Bár a számot mindhárom kamionsofőr jól kezdte, a verseny egyik ígéretes tehetségén, a lengyel Piotr Dolengiewiczen kifogott az egyik bója, amit csak sokadjára sikerült a tréler hátuljával feldöntenie, ezért a küzdelem lényegében a svéd és norvég pilóta között dőlt el. Végül azonban utóbbi teljesítette a döntőt a leggyorsabban és ő szaladhatott a pálya közepén található kockás zászlóért. Ennek megszerzése jelentette számára a 100 ezer eurós Scania szimbolikus kulcsát. Andreas Nordsjo ezt követően örömében a közönség soraiban ülő barátnőjéhez szaladt, akivel hosszú csókkal ünnepelte győzelmét.
Természetesen az ezüstérmes és a bronzérmes sem távozott üres kézzel. A második helyezett Friedrik Arwidmark egy németországi hőlégballonos utazást nyert másodmagával, Piotr Dolengiewicz pedig egy norvégiai téli Scania-tesztvezetést kapott.
Úgy tűnik, a Scania a jövőben is folytatni fogja ezt a sofőrversenyt, azonban könnyen elképzelhető, hogy legalább még három évet kell várni a következő lehetőségre azoknak, akik szeretnének megmérkőzni álmaik nyerges vontatójáért. Egy dolog biztos: indulóként életre szóló élmény, hiszen Európa legjobb sofőrjeivel mérheti össze tudását az, aki a Scania vezetőversenyének nemzetközi döntőjébe kerül.