Az első Transporter, azaz a Type 2 T1 1950. március 8-án gördült le a gyártósorról a Volkswagen wolfsburgi üzemében. Népszerűségét jól tükrözi, hogy a Bogár után (Type 1) ez volt a legtöbbet értékesített Volkswagen. Nem csoda, hiszen egy olyan haszonjármű volt, amely maximális helykihasználással rendelkezett a hátsó traktusba beépített, kezdetben mindössze 25 lóerős boxermotor miatt.
Mai ésszel felfoghatatlan, de az első nyolc Transportert még kézzel szerelték össze és a kísérleti példányok a Typ29 belső gyári kódot viselték. A prototípusokból álló sorozat hat zárt áruszállítóból, illetve két kombi változatból állt. A Volkswagen a sajtó számára egy zárt áruszállítós variánst mutatott be 1949. november 11-én, ezt követően nagy figyelem hárult a Bogárral nagy népszerűségre szert tevő márkára.
Még abban az évben a gyártó lépéseket tett a „Bully” név védjegyként történő bejegyzésére. Egy másik cég azonban lecsapott rá, ezért a Volkswagen Bullira változtatta a modell elnevezését. Érdekesség azonban, hogy sokáig nem hivatalosan használhatták ezt a nevet, mivel csak 2007-ben sikerült hivatalosan is levédetni.
1950-ben a Type 2 T1 még egyszerű szárnypróbálgatásnak is tűnhetett. Motorja és a sebességváltója a Bogárból származott, a karosszériája és padlólemeze viszont már új fejlesztés volt. Maximális hasznos teherbírása elérte a 750 kilogrammot, ezért nemcsak nyolcüléses minibuszként, hanem furgonként is ki lehetett használni. 1951-ben érkezett belőle a „Micro Bus De Luxe” kiadás, amelyet nem hivatalosan „Samba” busznak hívtak. Ez már körbefutó ablakokkal, egyedi tetőablakokkal és összecsukható napfénytetővel jelent meg a piacon.
Nemcsak kisbusz, hanem furgon, majd később platós változat is készült belőle.
Egy évvel később megjelent a platós változat, amely az ’50-es évek jellemző teherautója volt. A sorozatból gyorsan felbukkantak a különféle változatok. Aztán a Westfalia kemping kiadást is készített a Bulliból, amely lényegében az első kompakt lakóautó is volt egyben. A lakóautós változat azóta is töretlen népszerűségnek örvend. 1956-ban a termelést áthelyezték a hannoveri új üzembe, hogy jobban ki tudják elégíteni a folyamatosan növekvő igényeket, 1957-től pedig már Brazíliában is gyártani kezdték.
A Type 2 T1-esből összesen 1,9 millió változatot gyártottak, majd 1967-ben megjelent utódja, a T2-es, amely megőrizte az előd népszerű formavilágát, karosszériája azonban nagyobb felületű ablakokkal és osztatlan szélvédővel készült. A Transporter eddig összesen hat generációt élt meg, a legújabb széria 2016-ban mutatkozott be és az újonnan elkészült példányok azóta is pálmafák alól gurulnak ki Hannoverben. Az elmúlt évtizedben több különleges kivitelhez is volt szerencsénk. Találkoztunk az indonéziai követség megrendelésére készített T1-essel és járt már nálunk balatonos és retrósított kiadás is.
