Adattáblája szerint 18 évvel ezelőtt gördült ki a mátyásföldi Ikarus Egyedi Autóbuszgyár kapuján, mégis kifogástalan állapotban van. Dicséret ez a gyártónak, dicséret ez a tulajdonosoknak. A Volvo B10B alvázra épített autóbuszt eredetileg az Országos Vérellátó Szolgálat megrendelésére készítették és 2016-ig véradó buszként használták. Ezt követően egy nálunk élő norvég férfihez került, aki rendesen kezelésbe vette és igen menő lakóbusszá alakította át.
„Norvégiában az a szokás, hogy a végzős diákok az egyetemen buszt építenek. Minél rátermettebb egy osztály, annál menőbb buszt hoznak össze” – kezd bele a különleges autóbusz történetébe Karsai László, a Sled Dogs hókorcsolya csapat egyik magyar tagja. Innen jött a cég norvég tulajdonosának, Tommy Syversennek az ötlete, hogy építsen egy olyan buszt, amit promóciós célokra lehet felhasználni.
„Az volt az alapkoncepció, hogy a hókorcsolyázást mint sportágat népszerűsítsük. Sípályáról sípályára jártunk ezzel a busszal, sok-sok demócuccal megrakva, amiket díjmentesen ki lehetett próbálni. Szerettük volna, ha komoly sportágként tekintenek hókorcsolyázásra, ezért kellett egy reprezentatív jármű, ami alkalmas a tartalmas beszélgetésekre vagy akár a bulikra” – árulja el Karsai László, aki fiatalabb korában kezdte űzni ezt a sportot.
A kékes fényű éjszakai világítás leginkább használatos.
A fagy és a hó birodalmában
Az Országos Vérellátó Szolgálat busza talán soha nem megy át ekkora átalakuláson, ha a Sled Dogs norvég tulajdonosa nem Magyarországon esik szerelembe. Tommy ugyanis emiatt Debrecenbe költözött és innen kezdte el meghódítani Skandináviát. Létrejött tehát a Magyarország – Skandinávia tengely, hogy aztán a csapat legalább négy szezont húzzon le az autóbusszal. A végső állomás számukra gyakran az északi sarkkörnél fekvő Lappföld volt.
„Mi a Janival, a buszsofőrrel igazából a végjátékba csöppentünk bele. Többnyire a dekoráció és kisebb dolgok beszerelésében segítettünk. A busz belső terét teljes mértében Tommy Syversen tervezte. Egy alapvetően erre a célra szakosodott cég megcsinálta az alapokat, ezután belsőépítészek, bútorasztalosok és vízvezeték-szerelők munkáját kellett összehangolni” – árulja el Karsai László, aki még most is hókorcsolyázik.
„Az átalakítás előtt véradó ágyak, hűtők voltak benne, amiket mind el kellett távolítani, majd elkezdődhetett a busz újjáépítése. Annyiban szerencsés volt a dolog, hogy mivel rendelkezett tiszta- és szennyvíztartályokkal, valamint 24 voltos rendszerrel, ezért egyszerűbb volt lakóbusszá átalakítani, mintha teljesen a nulláról kezdtük volna” – meséli Menczel János, aki Skandináviát keresztül-kasul körbeutazta a busszal.
Balról-jobbra: Menzer János, Vanessza és Karsai László.
Az autóbuszt eredetileg 9 személyre tervezték, de a síszezonokban leginkább négyen-öten utaztak a fedélzetén. Lászlón és Jánoson kívül még egy osztrák sofőr, egy finn srác és László felesége, Vanessza utazott a busszal. Hozzányúlás nélkül 4 személy esetében alapvetően 4 napig használható teljes körűen az egyedi lakóbusz. Utána le kell ereszteni a szennyvíztartályokat és fel kell tölteni a tiszta vizes tartályt.
Mi az a hókorcsolya?
A Sled Dogs Snowskates hókorcsolyát Norvégiában fejlesztették ki. Pontosan úgy működik, mint a jég- és görkorcsolya – csak éppen a sípályákon. Kényelmes, flexibilis cipő a talpra integrált rövid csúszótalppal, a tökéletes irányíthatóság és biztonság érdekében síléchez hasonlóan mindkét oldalon acél élekkel. Lehet vele korcsolyázni, ugrani, trükköket beadni, könnyedén fordulni és fékezni. Forrás: Sportágválasztó
„A legtöbb idő, amit eltöltöttünk benne, az hét hét volt a magyarországi elindulástól az érkezésig. Egy téli szezonban körülbelül 10 ezer kilométert mentünk vele. Volt, hogy felkapaszkodtunk vele egészen Lappföldig, ahol befejeztük a munkát, majd négy napon keresztül jöttünk haza”– emlékezik vissza Karsai László. A téli sportok szerelmesei azonban nem akárhol, hanem zömében sípályák közelében találkozhattak ezzel a busszal.
-20 fokra tervezve
A srácok saját elmondásuk alapján az első szezonban kicsit naivan álltak a skandináviai kiruccanásokhoz. Voltak apróságok amelyek hiányoztak a buszból. Ezek közé tartozott a tartályok szintjelzője. „Nagy kérdés volt sokszor, hogy lemerjük-e húzni a WC-t vagy sem. Aztán nem volt benne cipőszárító, de a tárolórekeszek is hiányoztak. Ráadásul mivel elég sokat mentünk hegyi szerpentineken, muszáj volt minden nyitható tárolórekeszt rögzítenünk” – árulja el László.
A hólánc is csak a második szezonban került be a felszerelések közé. „Skandináviában alapvetően nagyon fel vannak készülve a téli közlekedésre. Az utak tiszták és bármikor egy órán belül tudsz hívni kamion- vagy buszmentőt. Sokszor viszont olyan utakon mentünk vele, hogy még utólag is hihetetlennek tűnik. Vezettem olyan szerpentineken, ahol csak annyit tudtam tenni, hogy nyomtam a légkürtöt, így értesítve a szembe jövőket, hogy nem állhatok meg, mert akkor visszacsúszok. Ezért fontos ott a hólánc, amit ma már gyorsabban teszünk fel erre a buszra, mint a saját autónkra. Ha találkoznék korábbi önmagammal, bizonyára kinevetném” – emlékszik vissza János.
Fontos szempont volt a busz átalakításánál, hogy minden téren felkészítsék a farkasordító hidegre. A külső acéllemez és a belső borítás közé például hőtükörfóliából készült zsákokat raktak, amelyek közeggyapottal vannak megtöltve. A padló alatti csomagtér fűtéséről 2,5 kW-os fűtőrendszer, míg az utastér felmelegítéséről 3 kW-os norvég panel gondoskodik. Magyar fejjel joggal kérdezhetjük: de mi szükség van a padló alatti rész fűtésére? A válasz egyszerű, ha nem biztosítják itt az optimális hőmérsékletet, akkor a vízrendszer és a tartályok is elfagynak. Enélkül még a WC-t sem lehetne lehúzni.
Éjszaka is csodás látványt nyújt. Fotó: Sled Dogs.
„-20-25 fokban tulajdonképpen nap mint nap az életedért küzdesz. Ha van egy olyan buszod, amivel ezt egy kicsit le tudod redukálni, és esetleg lakni is tudsz benne, akkor az egy nagyon nagy előny. Éppen ezért rengeteg vészmegoldást építettünk be ebbe az Ikarusba. Van még egy 7,5 kW-os aggregátorunk is, illetve rendelkezésre áll a 220 V, hogy tudjuk tölteni a kameráinkat, telefonjainkat. Egészen más úgy elmenni Észak-Európába, hogy biztonságban vagy” – jegyzi meg a busz sofőrje.
Összehozza az embereket
Persze, ez az autóbusz nem csak a túlélést jelenti, hanem szórakozási lehetőség is egyben. Aki gyakran sportol télen, az tudja, hogy egy idő után „odakinn” eljön az a pont, amikor az ember végtagjai újra szobahőmérsékletért kiáltanak. Belsejét úgy alakították ki, hogy az otthon kényelmét nyújtsa a hosszú utazások során. Ennek megfelelően mosogatógéppel, hűtővel, fagyasztóval, borhűtővel, mikrohullámú sütővel, mosogatótállal, csappal és tárolószekrényekkel felszerelt konyha van a fedélzetén. A vizesblokk mellett egy sörcsappal és kávéfőzővel ellátott bárpult kapott helyet. A rekreáció érdekében két hálószoba és egy fürdő áll rendelkezésre a hátsó traktusban.
Az emlékezetes bulikhoz összesen 4000 wattos hangrendszert építettek be, amely 10-15 hangszóróval rendelkezik. A versenyszintű hangzásról pedig két Cerwin Vega mélysugárzó gondoskodik. A fejlett hangzásnak köszönhetően a busz minden pontján szólhat a zene, még az emeletes ágyakkal felszerelt kis szobákban, valamint akár a fürdőszobában is. A kellemes beszélgetésekhez a busz közepén egy társalgórészt alakítottak ki pohártartós asztallal és kényelmes ülőpadokkal. De a konyha elé beépített, az utasfolyosó irányába néző utasüléseken is el lehet mélázni az élet nagy dolgairól egy pohár whiskey mellett. Wifi van a fedélzeten, de kizárt, hogy bárkinek az lenne az első kérdése a busz utasterébe lépve, hogy akkor a mi jelszó.
Főleg, ha szóba kerül, hogy van a tetőn egy kihajtható terasz is. A tetőre a nappalirész mögött kialakított hálószobából lehet kimenni, egy spéci létra segítségével. „Ez ideális helyszín volt arra, hogy vendégeinket megörvendeztessük azzal az élménnyel, hogy gyakorlatilag saját lelátón követhették végig a sípályákon zajló versenyeket egy forró ital mellett” – árulta el Karsai László.
A kékes LED-fény az egész nappali hangulatát meghatározza.
Pöccre indul
A srácok négy szezont úgy csináltak végig ezzel a busszal, hogy benne élték a mindennapjaikat. Összesen 40 ezer kilométert tettek bele, sokszor úttalan utakon. Ennek ellenére nincs leharcolt állapotban, jelentős meghibásodással sem volt dolguk ez idő alatt. Egyetlenegyszer fordult elő, hogy a váltó egy alkatrésze megadta magát, ezért szerszámokra volt szükségük a javításhoz. Megcsinálták, és azóta hibátlanul megy, cserébe Karsai László megismerte jelenlegi, francia nemzetiségű feleségét, Vanesszát.
„286 lóerős Volvo motorja pöccre indul, függetlenül attól, hogy éppen mennyit állt. Fogyasztása még most is optimális, ugyanis a legmostohább viszonyok esetén 30 litert iszik százon és nagyjából 5-600 kilométerenként kell vele megállni tankolni” – hangsúlyozza a Menczel János.
Ekkora, a kontinens középső részét az északi csücsökkel összekötő turnékhoz valóban megbízható járműre volt szükség és ez az Ikarus E98-as maximálisan megfelelt ezen kívánalmaknak. Ha nem így lett volna, akkor Lappföldről legalább annyiba került volna hazahozni, mint amennyibe az egész busz kerül.
Társasági élet az E98 fedélzetén. Fotó: Sled Dogs
Sarki fények és az Ikarus
A Sled Dogs Ikarus E98 messze túlteljesített minden elvárást, a fedélzeten utazókat pedig életre szóló élményekkel gazdagította. Olyanokkal, amelyeket elmesélnek az unokáknak és talán olyanokkal is, amelyeket valószínűleg magukkal visznek a sírba.
„Egyik emlékezetes pillanatom az volt ezzel a busszal, amikor Lappföldön letáboroztunk vele, majd kimentem a tetőre levegőzni. A semmi közepén voltunk, 80 kilométeres körzetben egy lélek sem lakott. És akkor pillantottam meg a sarki fények játékát az égbolton” – meséli László.
A fehér bőrkormány mindent visz!
„Nekem is Finnországhoz kötődik az egyik legjobb élményem. Egyszer Turku után legurultunk a busszal a kompról, és nekivágtunk a végtelen tájaknak. Az éjszaka közepén megálltunk egy elhagyatott kempingben. Másnap reggel arra ébredtünk, hogy egy elképesztően szép völgyes rész közepén állunk, mindent félméteres hó borít, ami csak úgy szikrázott a napsütésben. Ilyen élményben idehaza talán már soha nem lesz részem” – árulja el a busz sofőrje.
Az optimális működéshez persze szükség volt egy jó szervizpartnerre is. „Szeretnénk megköszönni az LKW Service „60” Kft.-nek, hogy mindig úgy felkészítették a szezonra a vasat, hogy nekünk csak a gázt kellett nyomni és ha volt még valamilyen ötletünk indulás előtt, akkor az éjszakákat is végigdolgozták, hogy meglegyen!” – emeli ki Karsai László.
Ritka együttállás, Ikarus E98 és az Északi fény. Fotó: Sled Dogs
A különleges E98-assal kapcsolatos fejezet valószínűleg végéhez ér a srácok életében, mivel a jármű eladó sorba került. A Sled Dogs tervei között most egy amerikai turné szerepel, amihez egy ottani igényeknek megfelelő autóbuszt építenek át. Így most bárki lecsaphat erre a lakóbusszá átalakított E98-asra, ami nemcsak különleges, hanem egyedi is.
Leendő tulajdonosa nem egy futószalagon gyártott lakójárművel, hanem egy olyan autóbusszal gazdagodhat, ami inspiráló szentélye a magyar buszgyártásnak. Különleges, modern és otthonos utastere azt az érzést kelti bennünk, hogy a mátyásföldi Ikarus még mindig működik. És így van ez jól, hiszen korábban a skandináv megrendeléseket is kiszolgáló Ikarus EAG szellemisége a mai napig ott él minden buszszerető magyar ember szívében.
Végére pedig egy kedvcsináló videó a buszról:
