A lengyel fővárosban az autóbusz-közlekedés idén ünnepli 100 éves fennállását. Az első, Sauer gyártmányú autóbusz 1920. június 29-én állt forgalomba az óvárosban lévő Plac Zamkowy („Kastély tér”) és a Plac Zbawiciela („Megváltó tér) között.
A varsói autóbusz közlekedési vállalat (MZA Warszawa) a centenáriumra való tekintettel idén nyáron is közlekedtette a 100-as nosztalgia járatát. A kezdeményezés 2018-ra tekint vissza, ekkor indították el újra a kifejezetten a belvárosi részeket felölelő, de a Visztula másik oldalán lévő városrészt is érintő 21,46 kilométeres viszonylatot. A vonalon idén főként Jelcz és Ikarus közlekedett a régi, törtfehér-piros varsói flottaszínben. Dacára a centenáriumnak a koronavírus-járvány miatt nosztalgiabuszokon utazók számát idén 51 főben maximalizálták, illetve szalaggal választották le az első sorban lévő üléseket. A maszkviselés pedig minden járaton, így a nosztalgia járatokon is kötelező volt.
Egyenesen Budapestről
A magyar buszgyártást képviselő Ikarust 1982-ben gyártották Budapesten. Hajtásáról a jó öreg 10349 köbcentiméteres lökettérfogatú, 193 lóerős, Rába D2156HM6U dízelmotor gondoskodik, amelyhez még 5+1 fokozatú Csepel ASH-75-2 típusú manuális váltó csatlakozik. Az immáron 38 éves autóbusz kiváló állapotnak örvend, ami egyrészt az igényes felújításnak, másfelől pedig a gondos karbantartásnak köszönhető. Még mindig megvannak az eredeti Trilex-tárcsái, de a külső szegélylécek is gyáriak, csak úgy, mint az oldalsó ablakok, amelyek sarkában még ott virít a salgótarjáni üveggyár logója. Igaz, a visszapillantó már nem eredeti.
A 100-as vonal rövid története
A viszonylat eredetileg 1949-ben indult és egészen 1979-ig létezett 100P és 100L jelzéssel. Később, a kétezres évek elején többször sor került az újraindítására, azonban már kifejezetten a turizmus igényeinek a kiszolgálására, mivel a viszonylat olyan nevezetességeket érint, mint az egykori Szász Palota romjainál lévő Ismeretlen Katona Sírja, az Állatkert, a Nemzeti Múzeum, vagy éppen az új varsói Nemzeti Stadion. A 100-as viszonylat általában minden évben június vége/július eleje és augusztus utolsó hétvégéje között közlekedik hétvégente. A nosztalgiabuszokra a lengyel főváros legidősebb felhőkarcolója, a Kultúra és Tudomány Palotájával (PKiN) szemben, a Marszalkowska sugárúton található Centrum 02 megállóban lehet felszállni és közel egy órányi utazás után szintén ide, a centrumba érkeznek vissza a járművek.
Ez az Ikarus 260.04-es még annak is időgép, aki sohasem utazott vele Varsóban, hiszen utastere teljes mértékben a korabeli városi 200-asok világát idézi. A világosbarna bőrülések, a famintázatú oldalsó farostlemezek, a fehér kapaszkodók, a fekete PVC-padló mind-mind azok közé a vizuális elemek közé tartoznak, amelyeket örömmel tapogat újra és újra végig az ember szeme, ha éppen egy Ikaruson áll. Arról nem is beszélve, hogy a varsói Ikarus 260.04-es utastere nem sokban különbözik az első szériás BKV-s Ikarus 260-asokétól, azzal a különbséggel, hogy a második ajtónál egy, a közlekedőfolyosó irányába fordított egyes ülés van.
Öröm nézni és öröm vele utazni. Gyönyörűen felújított Ikarus 260.04
Hogy mennyire vigyáztak a lengyelek erre a példányra, azt jól tükrözi, hogy az utastér minden eleme eredeti, nincs semmi utólagos kendácsolás. Ha valami elveszett, vagy esetleg tönkrement, akkor azt gyári alkatrésszel pótolták. Eredeti a még kifelé nyíló ajtóval rendelkező vezetőfülke és megvannak még a plafonon a Szofita-izzós belső utastéri lámpák is, amiket később korszerűbb és nagyobb fényerővel rendelkező fénycsöves változatokra cserélt az Ikarus.
Még a 80-as évekből származó „népnevelő” feliratok is eredetiek. Az ajtó feletti borításon például ott szerepel a „Przed wysiadaniem nacisnąć guzik„, vagyis a „Leszállás előtt nyomja meg a leszállásjelző gombot!” Aztán a plafonon elhelyezett vészjelzőről nem is beszélve, ami mellett meg az olvasható, hogy „Przycisnąć w przypadku niebezpieczeństwa” vagyis „Veszély esetén megnyomni”. A jármű minden táblája gyárilag lengyel nyelvű, még az adattáblája is, mivel anno Lengyelország, meg úgy Varsó annyi Ikarus 260-ast és 280-ast vásárolt, hogy ez magától értetődő dolog volt.
A Jelcz PR110 a Berliet PR110 licencelt változata volt és Lengyelországban készült. 1983-ig PR110U, a licenc lejáratát követően pedig PR110M típusszámmal gyártották.
Ikarusok Varsóban
Az első Ikarusok 1978 decemberében jelentek meg a lengyel főváros utcáin és ezt követően az MZA Warszawa fokozatosan cserélte le valamennyi autóbuszát 260-as, illetve 280-as típusokra. Varsó összesen körülbelül 2200 db Ikarust vásárolt, amelyek között döntő többségben volt az előbb említett két típus, de a lengyelek kísérletet tettek néhány 405-ös, 411-es, 417-es, valamint 435-ös típussal is (utóbbi érdekessége, hogy a hátsó üléssor nem IMAG Halas ülésekből, hanem falapos székekből állt).
Az MZA Warszawa összesítése szerint az elmúlt évtizedben 278 darab Ikarus 260-as, valamint 695 darab Ikarus 280-as közlekedett a lengyel fővárosban. A tervek szerint a 2012-es lengyel-ukrán közös rendezésű futball Európa-bajnokságra selejtezték volna valamennyit, de végül ez 2013-ra valósult meg. Biztos, ami biztos, azért tartaléknak még meghagytak egyet-kettőt egészen 2014-ig.
MAN keresztmotoros Ikarus 280-as. A kép a Warszawa Centralna előtt készült 2006-ban.
A varsói Ikarusok között szép számmal akadtak olyan változatok is, amelyek egy kicsit eltértek a lengyel főváros részére nagy darabszámban értékesített példányoktól. Ilyenek voltak az Ikarus 280.37, a 280.37D, a 280.38A, illetve 280.38B altípusok is, amelyek MAN keresztmotorral készültek, ezért a második ajtó közelebb került a mellső tengelyhez.
A legfiatalabb „200-asok” a Rába D10-es motorral szerelt Ikarus 280.70E altípusból kerültek ki, amelyekből Varsó még 1995-97 között is vásárolt. Ezek nagy többsége még 2012-ben is közlekedett a lengyel fővárosban. Az Ikarusok nagyon a lengyelek szívéhez nőttek: egy, a teljes kivonásuk idején készített felmérés szerint a varsóiak 67 százaléka nyilatkozott úgy, hogy hiányozni fognak nekik az általuk csak „méhnek”, vagy „bölénynek” nevezett Ikarusok, amelyek közkedveltnek számítottak tágas, világos és szellős utasterük miatt.
Az elhasznált Ikarusokat olykor-olykor kreatívan hasznosították a lengyelek. Ez egy utcai trafik 2006-ból.
A MZA Warszawa 1422 autóbuszt üzemeltet jelenleg összesen 158 viszonylaton. A flotta jelenleg 100 százalékban alacsonypadlós, a gyártmányok között leginkább lengyel (Solaris, Solbus, Ursus) márkák vannak, de akadnak közöttük még lengyelországi gyártású MAN, illetve török importból származó Mercedes-Benz Conecto buszok. Az autóbuszok többsége még dízel, de az elmúlt években egyre nagyobb szerephez jutottak az alternatív hajtású (hibrid, CNG, LNG és elektromos) városi autóbuszok.
