Az idei Ikarus-találkozó több szempontból is különleges volt és nem csak azért, mert a koronavírus-járvány dacára sikerült megrendezni. Az Ikarus-gyár egykori dolgozóinak és a legendás márka emlékét őrző és ápoló „rajongók” éves találkozójának helyszínéül ezúttal nem az Ikarus-sporttelepe szolgált. Az eseménynek a gyártó néhai művelődési háza, valamint annak udvara adott otthont. Ez lett az Ikarus Ipari Park központja, miután az új kínai tulajdonos teljesen felújította az épületet.
Vörös szőnyeges megnyitó
Az idei Ikarus-napra verőfényes napsütésben, több száz fő részvételével került sor. A találkozó elmaradhatatlan része volt az oldtimer és youngtimer Ikarusok kiállítása, amelyek között ezúttal is feltűnt néhány kuriózum. De ne szaladjunk ennyire előre, először is nézzük meg, hogyan miként ez a jeles nap. Délelőtt, nem sokkal 10 óra előtt rengeteg maszkos látogató gyűlt össze az épület bejáratánál, hogy megtekintse az Ikarus-kiállítás megnyitóját.
A felszólalókat vörös szőnyeg, a látogatókat pedig „Szeretettel köszöntjük az Ikarus-nap alkalmából” magyar-kínai feliratú molinó fogadta. Az ünnepség a köszöntő után a magyar lobogó, az Ikarus Ipari Park zászlójának, valamint a kínai lobogó felvonásával folytatódott. Érdekesség, hogy mind közül a létesítmény zászlója van a legmagasabban, ami jól tükrözi a fontossági sorrendben elfoglalt helyét.
A kínai zászló is ott lobog már az Ikarus Ipari Park központja felett.
Kínai tulajdonos
A kínai zászló mellett nem lehet elmenni szó nélkül, ez az egyik legerősebb utalás arra vonatkozóan, hogy ez hirdeti, hogy új tulajdonosa van a magyar buszgyártás egykori fellegvárának. A néhai Ikarus-gyárat, valamint a művelődési házat tavaly, sorban a negyedik árverésen vette meg a Hungary Ouqiao Industrial Kft., amelynek a kínai, 65 milliós lakossággal rendelkező Anhui-tartományban bejegyzett Ouqiao Industrial Co. Ltd. a tulajdonosa.
Ez meglehetősen fiatal gazdasági szereplő, a magyar nyelvű honlap szerint a kínai anyagcéget 2019 májusában alapították 300 millió yuan (átszámítva 40 millió euró) alaptőkével. A magyar leány jelenleg raktározási és tárolási tevékenységre van bejegyezve, tehát nagyon nem érdemes előreszaladni arra vonatkozóan, hogy mi lesz az Ikarus-gyár helyén. Főleg, hogy a mátyásföldi gyártelep főépületének homlokzatán hatalmas molinó hirdeti az ipari park által kínált üzleti lehetőségeket.
Zhan Li Hong, a Hungary Ouqiao Industrial Kft. ügyvezető igazgatója szerint sok volt Ikarusos dolgozik az ipari parkban.
„Tavaly szeptember elsején vettük át a területet. Az első és legfontosabb célkitűzés akkor a biztonságos működés helyreállítása volt. Ennek megfelelően korszerűsítettük az elektromos hálózatot, mivel több berendezés immáron 55 éve volt használatban” – emelte ki köszöntő beszédében Zhan Li Hong, a Hungary Ouqiao Industrial Kft. ügyvezető igazgatója, akit mindenki csak „Piroskaként” emlegetett. Hangsúlyozta, szükség volt a vízhálózat korszerűsítésére is, mivel több vízvezeték már 70-80 éves, ezért havonta több ezer köbméternyi víz folyt el. „Ránézésre még nincs sok látványos változás a gyártelepen, de sor került egyes épületek tetőszerkezetének javítására is a beázások miatt” – tette hozzá a cég egyik első embere.
High-tech technológiák
Az Ikarus Ipari Parknak van már fejlesztési koncepciója és látványterve is. A végső cél egy high-tech ipari park kialakítása, amelyben már a 21. századi, környezetbarát technológiák jutnak szerephez. A kínai fél által elhangzott köszöntő beszéd kitért arra is, hogy bár zajlik a terület fejlesztése, de továbbra is várják az oda letelepülni kívánó cégeket. A tavalyi évben, a tulajdonosváltáskor említett Ikarus-múzeumról egyelőre nem esett szó az eseményen, de egy előkerült Ikarus 55-ösről igen.
Érkezik a Volánbusz Ikarus 66-osa a megnyitóra.
„Találtak a kerületben egy elfeledett Ikarus 55-öst, amit szeretnénk a volt Ikarusos-dolgozókkal közösen felújítani. Nyilván a koronavírus-járvány miatt a kerület költségvetése finoman szólva sincs rózsás helyzetben. Azt is mondhatnám, hogy csehül állunk, de eltökéltek vagyunk abban, hogy felújítsuk azt az autóbuszt. Ehhez először is meg kell azt vásárolnunk, erre próbálunk forrást találni, ha nem sikerül, akkor mindez a polgármesteri keret terhére fog megtörténni” – árulta el Kovács Péter, a XVI. kerület polgármestere a részt vevőknek.
Addig és az Ikarus-múzeum megvalósításáig az Ikarus Művelődési Ház (vagyis új nevén: Ikarus Ipari Park Központ) mindenképpen hiánypótló lehet azok számára, akik szeretnének valamit magukba szippantani a legendás gyártó múltjából. „Amióta a gyár megszűnt, azóta folyamatosan romlott a gyárépület, művelődési ház, valamint az infrastruktúra állapota. A kiállítás kapcsán néhány napja volt lehetőségen belépni a felújított művelődési házba és azt kell mondjam, hogy a régi Ikarusos érzés több helyen visszaköszön” – mondta el a megnyitón Adamis Gábor, az Ikarus egykori vezérigazgató helyettese, aki többed magával támogatta az Ikarus-kiállítás létrejöttét. Hozzátette: bízik abban, hogy korábban megismert, az Ikarus-örökség ápolását célzó tervek meg fognak valósulni a jövőben.
Adamis Gábor bízik abban, hogy az ígéretek megvalósulnak,
Ikarus-nap 2020
Az idei Ikarus-nap a XVI. kerületi önkormányzat, az Ikarus Ipari Park, a Rákos Járműgyártó Fémipari Kft., az Ister Invest Kft, a V-Traffic 21. Bt és magánszemélyek támogatásával valósult meg.
A rendezvény plakátja a Margit-utca egyik rozsdamart villanyoszlopán.
Adamis Gábor megnyitóbeszédének végén köszönetképpen virágcsokrot nyújtott át Szabó Zsókának és férjének, akik már 14 éve jelentős erőfeszítéseket tesznek évről-évre azért, hogy az Ikarus-találkozó minden évben a lehető legjobb színvonalon valósulhasson meg. Szabó Zsóka megköszönte az elismerő szavakat és hozzátette, hogy nagyon örül annak, hogy állandó Ikarus-kiállítás valósulhatott meg a legendás épületben.
Szabó Zsóka immáron 14 éve szervezi meg csapatával évről-évre az Ikarus-napot.
Farosok és az angliai szál
Olyan gyönyörű autóbuszok, mint amilyenek szombaton álltak az egykori művelődési ház előtt nem sűrűn, legfeljebb csak rendezvényeken lesznek láthatók az Ikarus Ipari Park Központjában. Az udvaron a Bözsi-buszok katonás sorban fürödtek a napsütésben: a sort a babakék, „Lantás” Ikarus 55-ös kezdte, mellette pedig a néhai Kisalföld Volán 55-öse, valamint az egykori Kapos Volán Ikarus 55 Lux kivitelű autóbusza parkolt. A sort a Volánbusz 66.62-es típusa folytatta, de kicsit messzebb látható volt még a Kapos Járműjavító által felújított Ikarus 266.25 is. A rendbe hozott egykori művelődési ház két oldalán pedig egy, a Lanta által felújított, BKV fényezésű Ikarus 620-as, valamint egy tűzpiros Ikarus 31-es állt.
A nosztalgia buszos találkozók egyik kedvelt darabja ez az Ikarus 620-as.
Az Ikarus gyár előtti parkolóban pedig elsősorban a youngtimerek kaptak helyet. A felsorakozott buszok között Ikarus 256-osok, egy nemrég nyugdíjazott 435-ös, egy BKV-s Ikarus 260-as, valamint egy Angliából visszatért Ikarus 480.93C is megtekinthető volt. Utóbbi először volt látható itthon azok után, hogy 27 évnyi szolgálatot követően visszatért az anyaföldre.
Ikarusok fürdenek a napsütésben.
A jármű eredetileg 1993-ban állt forgalomba a Marchwood Motorways-nél, amely a southamptoni Solent Blue Line-nak adta bérbe. 2011-ben került a North Somerset Coaches tulajdonába, amely Bristol és Nailsea között közlekedtette. 2013-ban azonban leállították, mert donorbuszként akarták használni a hátsó hídja miatt, de az szerencsére nem volt kompatibilis avval a típussal, amibe beépítették volna. Később a busz egy lelkes gyűjtőnél kötött ki és 2017-ben átfogó motorvázfelújítást is kapott. A 480-as nemcsak több üzemeltetőt, hanem állítólag egy potenciális gyújtogatás is túlélt. Tulajdonosának hála már saját Facebook-oldala van, ahol nyomon követhetjük a jármű további sorsát.
Ez az Ikarus 480-as Angliából került haza idén augusztusban.
Szerencsére a koros és kevésbé koros Ikarusok nemcsak azért voltak ott, hogy jóllakjon velük az Ikarus-szerető emberek szeme, hanem akár utazni is lehetett egyikkel-másikkal az immáron hagyományosnak tekinthető nosztalgia menetnek köszönhetően. Ilyenkor mindenki megtapasztalhatja, hogyan duruzsol a Csepel dízelmotor a Faros-hátuljában, vagy, hogy milyen utazni a laprugós 266-oson. A ’90-es évek retró érzését pedig a 400-as buszok hozzák vissza a diszkréten süvöltő DAF-motorral és vastag szivacsos IMAG Halas utasülésekkel.
Nem múlhat el Ikarus-találkozó Farosok nélkül.
Ikarus és a kínaiak
Az Ikarus-kapcsolata egészen korán kezdődött Kínával, hiszen 1952-ben a vállalat összesen 687 darab autóbuszt szállított ( Ikarus 30 és 60-as típusokból) a távol-keleti országba. A ’60-as évek elejéig pedig 1900 darabra nőtt a Kínába exportált buszok száma. Bár a lendület a ’70-es években egy kicsit alábbhagyott, 1982-ben megalakult az Ikarus Önálló Export Iroda, amely felmelegítette a kapcsolatokat a China National Machinery Import-Export céggel, amelynek köszönhetően 1984-ben 400 darab Ikarus 260-asra érkezett megrendelés Kínából. Az autóbuszokat pekingi, sanghaji, csangcsoui, valamint dalieni autóbuszgyárakban szerelték össze. Ezt követően még körülbelül 500 darab Ikarust vásárolt Kína, végül 1997-ben megszakadt ez a vonal. Az utolsó odaszállított Ikarus egy 396-os távolsági autóbusz volt.
A kiállításon magánszemélyek által adományozott modellek is megtekinthetők.
Pedig egy évvel korábban még úgy tűnt, sikerül a kínaiakkal üzletelni. Egy korabeli Ikarus-újságban olvasható cikk szerint 1996. március 18-23. között járt egy magyar, Rába-gyári delegáció Kínában, egészen pontosan a liaochengi-gyárban. A megbeszéléseken arról volt szó, hogyan lehetne megoldani a Rába-alvázas Ikarus 386-os autóbuszok kínai összeszerelését. Érdekesség, hogy eredetileg az Ikarus 250-sre pályáztak, de mivel a Kässbohrer éppen akkor állapodott meg egy másik kínai céggel, ezért versenyképesebb típusra esett a választásuk.
Szóba került egy vegyesvállalat alapítása a magyarokkal, de a tárgyalások végül megfeneklettek, mivel a kínaiak nemcsak a technológiai együttműködésben, hanem jelentős tőkebefektetésben is reménykedtek. Erre viszont nem volt sok sansz. Végül abban állapodtak meg, hogy a Rába kiküld egy B 206.80-as alvázat, az Ikarus pedig egy 386-os felépítményt.
A kiállítás résztvevői a korabeli gyári sajtót is fellapozhatták.
Most már ők jönnek
Azóta nagyot fordult a világ, hiszen a mátyásföldi Ikarus-gyár 2007-ben bezárt. Ezt követően pedig különféle híradásokban röppent fel a kínai-magyar együttműködés híre az Ikarus-buszok gyártásával kapcsolatban. Legutóbb tavaly mutattak be egy olyan alacsonypadlós, kínai fejlesztésű autóbuszt, aminek a végszerelése akár Székesfehérváron is történhetne Ikarus-márkanév alatt, de ebből a járműből egyelőre még nem rendelt senki jelenlegi ismereteink szerint. Hozzá kell tenni: abban a történetben egy teljesen más kínai a szereplő, a CRCC van benne, a mátyásföldi, néhai Ikarus gyártelep pedig a Hungary Ouqiao Industrial Kft. tulajdonában van.
Utóbbi esetén reménykeltő lehet egy állatszobor kihelyezése. Az Ikarus Ipari Park Központjának sarkában ugyanis egy panda-szobor áll, ami szimbolikus jelentéssel bír. Mint ismeretes, Kína az 1950-es elejétől fogva alkalmazza a pandadiplomáciát, vagyis az óriáspandák baráti országoknak való ajándékozását. Innen nézve ez a panda reménykeltő lehet az Ikarus-örökség ápolását illetően, még akkor is, ha csak egy kőpanda.
A panda több mint félévszázada fontos szerepet tölt be a kínai diplomáciában.
Pandadiplomácia
És ez a kőpanda őrzi jelenleg az Ikarus újjászületett szentélyét. A néhai művelődési házat, ami számtalan gyűlésnek, kulturális programnak és rendezvénynek adott otthont. Az épület bizonyos értelemben történelmi helyszínnek is tekinthető, hiszen a korabeli sajtó szerint 1962-ben még Kádár János is ellátogatott ide, hogy eszmecserét folytasson az Ikarus Karosszéria és Járműgyár vezetőivel.
Ezt a történelmi hangulatot bárki átélheti, ha megnézi a minden hónap utolsó szombatján szabadon látogatható kiállítást. És, ha szerencséje van, akkor találkozhat olyan volt Ikarusos dolgozókkal is, akik féltve őrzött ereklyék, fotók, korabeli újságcikkek, illetve saját emlékeik segítségével fel tudják idézni azokat az időket, amikor évente több ezer autóbusz készült Mátyásföldön.
