Az Egyesült Államok atomfegyver-fejlesztő laboratóriumai és támaszpontjai között közúton szállítják a készültség különböző fokán álló tölteteket, sugárzó anyagokat és egyéb veszélyes anyagokat, amelyek egyrészt súlyos katasztrófát okozhatnának, ha a szállító jármű balesetet szenvedne, másrészt még nagyobb tragédiához vezetne, ha terroristák megkaparintanák a szállítmányt.
Az illetékes hatóságok ezért olyan különleges járműszerelvény kifejlesztését rendelték meg, amely a következő húsz évben megnyugtatóan képes lesz szállítani a nukleáris arzenál elemeit.
Az első prototípus építése 13 hónapot vett igénybe, további fél évig tartott, amíg felszerelték a szükséges elektronikai rendszerekkel. Ezt követték a terheléses vizsgálatok, a rázótesztek, az extrém környezeti behatások, most pedig jöhetnek a töréstesztek.
Az ütközésbiztonság ez esetben inkább a szállítmányra, mint a vezetőre vonatkozik, ezért a félpótkocsit szélsőséges módon vizsgáztatták: rakéta hajtású szánra szereltek egy másik kamiont, azt autópálya-sebességig gyorsították, és oldalról nekivezették a vontatmánynak.
Videót sajnos nem tettek közzé a tesztről, de a fotókat elnézve komoly pusztítás lehetett – illetve nem, hiszen pont ez a lényeg. A tesztet egyébként 400 különböző szenzorral figyelték, ami túlzásnak tűnhet, de elengedhetetlen: a gyártó mindössze három prototípust építhet, mielőtt hozzáfognak a végleges szerelvény gyártásához, így minden adatmorzsát pontosan rögzíteniük kell.
