A szocialista országok vezetőinek kényelmét többek között az egyedi közlekedési eszközök biztosították, amilyen például a kormányvonat is volt. Kádár János ugyan szakított elődje, Rákosi személyi kultuszával, és leginkább az egyszerűséget, puritanizmust preferálta, de a „K”-vonatot ő is előszeretettel használta.
Ez a vonat közel sem volt olyan luxusfelszerelésű, mint azt sokan gondolták, de nyilván kényelmesebb volt, mint egy hétköznapi sebes vonat. Az alábbi videó igen részletesen bemutatja a vonatot és a korszakot, amikor közlekedett.
Az ehhez hasonló, pártvezetők által használt vonatok elsődleges szempontja a biztonsága volt, ezért a szerelvények pontosan megtervezett ütemezés alapján, külön menetrend szerint közlekedtek. A vonat indulásának és érkezésének időpontja állami titok volt. Az érintett átjárókat már jóval a vonat elhaladása előtt lezárták. A kormányzati vonat előtt haladt mindig egy úgynevezett előfutó kocsi, aminek az volt a feladata, hogy tesztelje a vasútvonalat, és az esetleges aknától megvédje a kormányvonatot és utasait.
Kádár János kezdetben a Horthytól örökölt vonatot, a hajdani Turánt használta, majd a hatvanas évek végétől az új kormányvonattal, az Ezüst nyíllal utazott. A fülkék hangszigeteltek voltak, kabinjaikat ellátták legkondival, ami akkoriban igen nagy dolognak számított, pláne vonatokon. A szerelvény telefonhálózattal, világvevő rádióval, rádióantennával és vonathangosítással is rendelkezett.
A vonaton volt konyha, tárgyaló, fürdőszoba, zuhanyzó, illetve kettő- és négyfős hálókocsi. Kádár kérésére egy kártyázásra és sakkozásra alkalmas kis szobát is kialakítottak.
