A kétezres évek elején az Uralnál elhatározták, hogy beszállnak az országúti nyerges vontatók piacára. A gépészet és hajtáslánc terén nem kellett sokat gondolkodniuk, de a fülkével már akadtak kihívások. Akkortájt még bőven eléldegéltek a Magyar Honvédségnél is ismert és alkalmazott Ural-4320-es off-road teherautókból. Ennek a modellnek a kabinja azonban nem volt alkalmas arra, hogy országúti nyergest csináljanak belőle, ahogyan a sík homlokfalas 6361-esé sem.
Az idén 80 éves fennállását ünneplő gyártónál az volt a cél, hogy olyan csőrőst villantsanak, ami vetekszik az amerikai változatok kényelmével és komfortjával. Éppen ezért a kabinra kiemelten nagy figyelmet fordítottak az Ural 6464 fejlesztéskor. Az alapot az Iveco-Ural együttműködésből származó 330-as fülke jelentette, amit a finn Reichold áramvonalas és tetszetős motorháztetővel látott el. Bár első ránézésre tágas nyergesnek tűnik, az igazság az, hogy a fülke esetében csak a belmagasságot sikerült megnövelni, az alapterületet nem.
Igaz, így már két ágy is elfért benne, emellett olyan extrákkal próbálták kényelmesebbé tenni, mint a légrugós vezetőülés, a hűtőláda, vagy éppen a sík képcsöves tévé, amit igazából csak a felső ágyról lehetett jól látni, mert nagyon magasra tették. A műszerfalat viszont a kor színvonalának megfelelően sikerült „felöltöztetni”, kapcsoló viszont alig volt rajta, így tökéletesen áttekinthető volt.
A kicsinek egyáltalán nem nevezhető motorháztető alatt 16,5 literes, Avtogyizel (YaMZ-7511) dízelmotor dolgozott, ami 400 lóerős teljesítménnyel rendelkezett. Az Euro II-es károsanyag-kibocsátási normákat teljesítő, V8-as motorhoz 9 sebességes YaMZ-293-es manuális váltó csatlakozott. Nem sok külföldi alkatrész volt tehát a hajtásláncban, viszont a kormányszervót a német RBL szállította ahhoz a néhány elkészült prototípushoz, amit az Ural megcsinált.
A fülkében ugyanakkor több egység is német gyártmányú volt, mint például az Eberspacher fűtőberendezés, vagy éppen a Webasto napfénytető. A csőrős országúti Ural 9900 kilogrammot nyomott és ABS-szel, valamint Webasto gumiabroncsnyomás-figyelő rendszerrel is felszerelték. Túlzás nélkül állítható, hogy a többi Uralhoz hasonlóan erős és strapaíró volt, hiszen akár 62 tonnás össztömeggel is meg tudott birkózni, emellett akár 120 km/órával is képes volt „repeszteni”.
Az Ural 6464-es ennek ellenére megmaradt koncepciónak, mert 2005-ös moszkvai debütálása után mégsem került sorozatgyártásba. Ettől függetlenül a mai napig az Ural egyik legérdekesebb próbálkozásának számít.
