És tényleg. Itt kezdődött az Unimog német, majd nemzetközi pályafutása. És a képen látható Heinrich Rößler vezető tervező, valamint a Hans Zabel, az Unimog „névadója” ekkor még nem is sejthette, milyen forradalmi járművön ülnek. Létrejöttét a II. világháború zűrzavaros időszaka is elősegítette. 1945 és 1946 között súlyos élelmiszerhiánnyal küszködött Németország. Albert Friedrich ekkor kezdett el dolgozni egy agilis, mezőgazdasági célokra kiválóan használható teherautón. Az első komoly tervrajz 1945. augusztus 4-én készült el és a férfi egy hónappal később be is mutatta a Daimler vezetőségének. Végül 10 tesztjármű legyártása mellett döntöttek.
A kormány mögött Heinrich Rößler vezető tervező, mellette pedig Hans Zabel, az Unimog névadója
A modellt azonban tökéletesíteni kellett, ezért Albert Friedrich a Daimler beszállítójához, az Erhard & Söhne fémipari vállalathoz fordult, hogy az első Unimog megszülethessen. Ő végül 1946. január 2-án átadta a staféta botot Heinrich Rößler vezető tervezőnek, aki egy új, felfrissített tervvel állt elő, amelynél a váltómű a jármű középvonalához képest jobbra helyezkedett el. Ez a megoldás lehetővé tette, hogy a féltengelyek védelmét szolgáló ún. tolócsövek a tengelyekre merőlegesek lehessenek. Ennek köszönhetően elegendőnek bizonyult négy féltengelycsukló alkalmazása. Ezt a briliáns konstrukciót egészen a mai napig alkalmazzák az U 4023 / U 5023 sorozatnál.
Az első Unimog alváza.
A forradalmi megoldás után már csak egy jó névre volt szükség, ami a fent említett Zabelnek köszönhető. Ő aztán az „univerzális motorkocsi” vagyis a Universal-Motor-Gerät (Unimog) elnevezést ragasztotta rá az újdonságra 1946 márciusában. Ezt követően intenzív teszteléseknek vetették alá a teherautót. 1948-ban pedig hivatalosan is bemutatták a frankfurti mezőgazdasági vásáron (legfelső kép), ahol óriási sikerre tett szert. Mivel a Daimlernek azonban ekkor még nem volt megfelelő kapacitása az új modellre, ezért a sorozatgyártását a Boehringer Testvérek kezdte meg. Így a következő 1-2 évben Boehringer Unimog néven gyártották az eredetileg a Mercedes-Benz 170D személyautó számára fejlesztett, 25 lóerős OM 636 dízelmotorral. (A tesztpéldányok még M 136-os benzinmotorral készültek). Ezzel az erőforrással az Unimog legfeljebb 50 km/órás sebességgel tudott közlekedni.
Unimog krumpliültetés közben.
Az ’50-es évek elején a Daimler úgy döntött, visszaveszi az Unimog gyártását és a sors iróniája, hogy az ezzel kapcsolatos tárgyalásokon Boehringer oldalán az Unimog atyja, Albert Friedrich is részt vett. Az alapprobléma az volt, hogy egyrészt akadoztak a motorszállítások a Daimlertől, másrészről pedig a Boehringernek nem volt tőkéje tovább fejleszteni a modellt, amiből három év alatt 600 darab készült. A tárgyalások végül sikeresen zárultak, így 1950. október 27-étől a Daimler újra rendelkezhetett az Unimog gyártási és fejlesztési jogai felett. Ettől kezdve Mercedes-Benz Unimog néven gördülnek le a gaggenui gyár szerelőszalagjáról mind a mai napin az univerzális off-road teherautók.
