Vajon, ha mesélni tudna, milyen történetekről számolna be ez a Leyland Harrington PS2 luxusautóbusz? A Janice névre keresztelt busz már a 71. évét tapossa, vagyis igazi matuzsálem. Ennek ellenére sokkal idősebbnek néz ki, mivel formaterve leginkább a két világháború között közlekedő autóbuszokét idézi.
Mindez abból fakad, hogy bár a Leyland akkortájt vadonatújnak számító PS2-es alvázára épült, a karosszéria kialakítása még az előző évtizedek gyakorlatát tükrözi. A Thomas Harrington&Sons karosszáló üzem ugyanis ragaszkodott a konzervatív, háború előtti elképzelésekhez, ezért a luxusautóbuszt még úgynevezett „félkabinnal” készítette el. A legtöbb gyártó ekkorra már elengedte ezt a megoldást, ennek köszönhetően a brightoni cég terméke egyike volt az utolsó „félkabinos” autóbuszoknak. Ez a megoldás mai szemmel már meglehetősen furcsának tűnik, hiszen úgy néz ki, mintha kivágtak volna egy darabot a karosszériájából, de az I. világháború előtt megjelenő motoros omnibuszoknál Angliában a sofőr lényegében a motor felett, de az utastéren kívül ült, ezért az ő védelme érdekében szélvédővel és oldalsó falakkal vették körül. Innen ered maga a kialakítás, ami idő közben felvette a „half-cab” vagyis a félkabin elnevezést.
Bár a megoldás aerodinamikai szempontból nem volt kedvező, annyi előnye mindenképpen volt, hogy a sofőr oldalra jobban ki tudott látni. A Leyland egyébként maga is így építette saját buszait a PS2-es alvzára Tiger néven, egyajtós változatban. A jármű hajtásáról O600-as 9.8 literes, 125 lóerős teljesítményű dízelmotor gondoskodik, amihez manuális szinkronváltó csatlakozott. Az autóbusz egyébként teljes mértékben működőképes, az elmúlt években rendszeresen feltűnt nosztalgia rendezvényeken Nagy-Britanniában, és ott igazi látványosság volt.
Nem csoda, hiszen a kéttónusú fényezés és az antik kinézet miatt garantáltan magára vonja a tekinteteket. Utastere hasonlóan pazar, hiszen még azokból az időkből származik, amikor még nem használtak ipari mértékben műanyag elemeket a buszokban. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez még busz volt a javából. Az utastér otthonos és elegáns hatást kelt: az ülések háttámlája és ülőfelülete szövetborítást kapott, de a fejtámlát bőrrel vonták be. Az utasok lába alá pedig szőnyegpadló került, még lakályosabbá téve az autóbuszt. A lámpákat az ülések fölött futó kalaptartók aljára szerelték fel, így azok kvázi olvasólámpákként is funkcionáltak. A faborításokat, így például az oldalfalakat, a tetőt és az ajtókat pedig art deco stílusban díszítették.
Az autóbusz sokáig a Classique Coaches színeiben közlekedett a skóciai Hebridák-szigetén. 2010-ben aztán egy nagyobb felújítást kapott, majd a Kenzie Coacheshez került Nagy-Britanniában. Ott állítólag még további 79 ezer fontot szántak rá, hogy megőrizzék az állapotát. A cég 2019-ben tönkrement és Janice most új tulajdonosra vár. Az elmúlt időszakban leginkább esküvői buszként használták és a legfrissebb képek alapján elmondható, hogy még kiváló állapotnak örvend, bár nyilván a karosszéria és az alváz állapotát nem lehet megállapítani képekről. Jelenlegi tulajdonosa 129 995 fontért, vagyis átszámítva 54 millió forintnak megfelelő összegért árulja az egyik legnagyobb brit aukciós oldalon. Ezért az összegért idehaza akár már családi házat is lehetne venni.
