Az 1950-es években, a Szovjetunió nukleáris potenciájának megjelenése után, a hidegháború kiteljesedésével az Egyesült Államok – Kanadával együttműködésben – több védelmi vonal kiépítését kezdte meg, ezek közül a legtávolabbi, legkietlenebb területre telepített radarlánc a távoli korai előrejelző vonal (Distant Early Warning Line – DEW) volt, mely az északi sarkkörön is messze túl figyelte az ellenséges stratégiai bombázók – később rakéták – esetleges megjelenését.
A radarlánc kiépítése, fenntartása persze önmagában is külön problémát jelentett, megfelelő járműre volt szükség a helyszínek eléréséhez.
Az USA hadseregének igényeihez illő eszközhöz egy nem sokkal korábban az elhagyatott területeken végzett fakitermelési – rönkszállítási – tevékenységekhez a nehéz- és földmunkagépekkel foglalkozó texasi Le Tourneau által kifejlesztett VC12-es terepvonata adta a mintát.
LeTourneau VC12-es (Forrás: Getty Images)
A jármű vontatójában 500 lóerős Cummins dízelmotor működtetett egy generátort, mely aztán elektromos agymotorokkal hajtotta meg a sorban mögéje kapcsolt pótkocsik kerekeit.
A koncepció többszöri továbbfejlesztésének – fontos állomás volt a 3 méteres kerekekkel szerelt Logistics Cargo Carrier, LCC-1 – végén született meg minden idők leghosszabb, legnagyobb terepjárója, a Le Tourneau TC-497 Overland Train MkII.
Az 1958-ban megrendelt terepvonat az LCC-1-hez hasonlóan óriási kerekekkel készült, ám a vontató már csuklós volt, a dízel erőforrásokat pedig négy sokkal kisebb és könnyebb Saturn 10MC gázturbinára cserélték. Az új erőforrások egyenként 1170, együttesen 4680 lóerőt adtak le, az általuk forgatott generátorok látták el az 54 hajtott kerék elektromos agymotorjait a szükséges energiával. Minden kerék – azaz a pótkocsiké is – kormányzott volt, ami drasztikusan csökkentette a monstrum fordulókörét.
Az Overland Train mozgásban
A 9,1 méter magas vontatóban 6 fős személyzetnek jutott hely, hálófülkékkel, teakonyhával, illemhellyel együtt, még radart is szereltek belé. A végső formájában 1961-re elkészült, 2 további vontatót és 10 pótkocsit egyesítő szerelvény 170 méter hosszú volt, sík terepen 150 tonnás rakománnyal is bő 30 km/órás tempóval volt képes haladni. Hatótávolsága 560-640 km között lehetett, melyet további tartálypótkocsik csatlakoztatásával akár tovább is lehetett volna növelni.
Az amerikai hadsereg 1962-ben sikeresen tesztelte a TC-497-est Arizonában, ám végül mégsem rendelt belőle, ugyanis addigra már rendelkezésükre állt egyszerűbb, olcsóbb és gyorsabb teherszállítási lehetőség is a Sikorsky S-64 Skycrane nehézemelő helikopter képében.
Az Overland Train MkII fejlesztése akkoriban 3,2 millió dollárt emésztett fel, ez mai áron kb. 30,7 millió dollárnak, 10,5 milliárd forintnak felel meg.
