A különleges látványt nyújtó autóbusz 12 méter hosszú, 2,5 méter széles és 3,7 méter magas karosszériával rendelkezett. Fejlesztésénél a mérnökök az S 150-est vették alapul, de azt úgy dolgozták át, hogy a busz középső részétől kezdődően magasabbra került a padló, az oldalsó ablaksor, illetve maga a tető is. A két utastér között tehát volt egy kis szintkülönbség, ami újszerű utazási élményt nyújtott akkoriban. Az újszerű konstrukció egyik legfontosabb előnye az volt, hogy lehetővé vált egy nagy méretű csomagtér kialakítása a jármű hátsó részében. Az utasok ugyanakkor nemcsak a csomagtérben, hanem az ülések felett lévő kalaptartókon is el tudták helyezni személyes dolgaikat, táskáikat.
A középrésztől emelt padlószint előnyei nemcsak a nagyobb csomagtér kialakításában mutatkoztak meg. A magasabb padló miatt az ezen a részen helyet foglaló utasoknak jobb rálátása nyílt a jármű környezetére. A két szint közötti eltérés jelentős volt, ugyanis az emelt padlóval rendelkező részen helyet foglalók lényegében gond nélkül elláttak az első traktusban beszerelt ülések fölött. A két tetőmagasság találkozásánál panorámaablakokat építettek be, így nemcsak a jármű oldalsó környezetére, hanem a busz előtt lévő tájra is jobb kilátás nyílt a Setra S 150P-ből.
A korabeli színvonalhoz képest az S 150P luxuskörülményeket kínált, hiszen a rajta utazó 45 utasnak fedélzeti konyha, WC, illetve kézmosó is rendelkezésre állt, emellett az utastér teljesen légkondicionált volt. Sőt, ezen a buszon még dohányozni is lehetett, hiszen voltak csikktartók az ülések háttámláiban.
A sofőrrel és az utaskísérővel, valamint a csomagokkal kiegészülve az autóbusz össztömege elérte a 16 tonnát. A jármű hajtásáról 215 lóerős, 1315-21K típusú, 12 literes Henschel dízelmotor gondoskodott, amelyhez ZF-gyártmányú, S 6-80 típusú sebességváltó csatlakozott. Ezzel a kombinációval az S 150P egyébként nem fogyasztott túl sokat, hiszen 100 kilométeren 25 liternyi üzemanyagot használt fel. Állítólag, persze.
Bár a Setra S 150P figyelemre méltó próbálkozás volt a Kässbohrer részéről, a cég versenytársa, a Neoplan ekkortájt még nagyobb sikereket ért el a városnéző emeletes buszokkal. Az S100-as sorozat ugyanakkor telitalálatnak bizonyult, hiszen 1967 és 1976 között 12 339 darabot gyártottak belőle, vagyis közel kétszer annyit, mint a Kässbohrer első generációs autóbuszaiból, a cégnek tehát nem lehetett oka a panaszra még akkor sem, ha az S 150P végül csak ígéretes szárnypróbálgatás maradt.
