A MÁVAUT teljesen nyitott, 38 személyes városnéző busza igazi látványosság volt a ’60-as években. A különleges jármű az Ikarus legendás formatervezőjéhez, Finta Lászlóhoz köthető, aki ezzel az autóbusszal abban az időben tovább növelte ismertségét. Az egyedi megjelenésű buszból ugyan többet tervezett gyártani a MÁVAUT, de végül csak két példány készült belőle.
Az autóbusz 1963-ban készült el az Ikarus 31/311-es alapjául szolgáló fenékvázra. Az újdonság, amely kezdettől fogva komoly feltűnést keltett, először Budapesten mutatkozott be. Eredetileg a GA-70-32-es rendszámmal közlekedett és leginkább német és osztrák turistákat szállított a Deák térről a Budai Várba. Nem sokkal később már a vidéki utazóközönség is megismerkedhetett a városnéző busszal, mivel elkészült belőle a második példány. „Karcsú, égőpiros testű autóbusz suhan hétfőn délben Székesfehérvár központjában a Szabadság térre. Utasai és a kísérőszemélyzet az Ikarus gyár új büszkeségét, a Panoráma autóbuszt kísérik első próbaútjára” – volt olvasható a Fejér Megyei Hírlap 1963. július 19-i számában. Az érdeklődők nem sokáig legeltethették rajta a szemüket, mivel mindössze egy napig vendégeskedett a koronázóvárosban, hogy a Fejér megyei idegenforgalmi szervezetek vezetői és képviselői is megtekinthessék.
A székesfehérvári bemutató után a Balatonfüred-Nagyvázsony-Tihany útvonalon is kipróbálták. „A próbaút tapasztalatai szerint az utazás kellemes, szinte teljesen pormentes. Az autóbusz sebessége megfelel a hasonló gépkocsitípusok teljesítményének. Még a füllesztő kánikulában is kellemes utazást biztosít a panoráma autóbusz, ugyanakkor a szokványostól eltérően a kilátás, a látnivalók fokozottan érvényesülnek mindkét oldalon” – tudósított a próbaút kapcsán a Veszprémi Napló 1963. július 26-i száma. Később aztán Visegrádon is feltűnt, a másik példány pedig a ’70-es években aztán Szegedre került, ahol még bő tíz éven át használták.
A jármű nem csupán kísérlet volt, sokkal többet jelentett annál. A szakmai lapok nem győzték dicsérni Finta László, Straub Károly műhelyfőnök, Bánhalmi Gyula főmérnök, Vásáry Sándor mérnök, illetve Kőszegi János főművezető munkáját. Szakmai berkekben sikeres exportterméket láttak benne. Tény ugyanakkor, hogy elsősorban a hazai üzemeltetők, a leginkább az IBUSZ igényeinek kielégítésére született meg az autóbusz. A’60-as évek elejétől fellendülőben volt idehaza az idegenforgalom. A berlini fal 1961-es felépülését követően a német-német kapcsolatok, baráti és rokoni találkozók Németországon kívülre helyeződtek át, emiatt sok német látogatott el Magyarországra.
Az Ikarus-MÁVAUT panorámabusz még mai szemmel is rendkívül különlegesnek hat. Formaterve egyaránt emlékeztetett kisebb hajóra vagy repülőgépre, de a kor autóbuszaihoz képest is meglehetősen modern, letisztult és áramvonalas karosszériával rendelkezett. Érdekessége, hogy utasajtaja nem jobb oldalon, hanem a karosszéria hátulján volt. Bár az autóbusz teljesen nyitott volt, az utastér fölött volt egy hosszanti tartóelem, amely lényegében a könnyen kezelhető tetőszerkezet gerince volt. Ennek végén volt az összecsukott állapotban körülbelül 60 centiméter hosszú bordázott tetőszerkezet, amelyet úgynevezett „orkán” esőköpennyel láttak el. Vagyis zápor, illetve zivatar idején egy csörlő segítségével pillanatok alatt megoldható volt az utastér lefedése, ezáltal az utasok eső elleni védelme. A 8850 mm hosszú és 3040 kilogrammos hasznos terheléssel rendelkező jármű hajtásáról Csepel D-413 típusú motor gondoskodott, amellyel maximálisan 77-80 km/órás sebességgel tudott közlekedni.
A most eladásra kínált és megmentett példány eredetileg Budapesten közlekedett GA-70-32-es rendszámmal, majd a ’80-as évek elején átalakíttatták méhészbusszá. 2006-ban új tulajdonoshoz került, aki teljesen felújította, visszaállítva az eredeti állapotot. A jármű 2009-ben mutatkozott be a nagyközönségnek. Most viszont eladósorba került, eszerint a hirdetés szerint 78 ezer euróért, tehát átszámítva 31,8 millió forintért bárki megveheti.