Ha ki akarjuk váltani a fosszilis energiahordozókat, nem az elektromos hajtás az egyetlen alternatíva. Ott van például a hidrogénezett növényi olaj, a HVO100, amelyet teljes egészében megújuló élelmiszeripari hulladékból (növényi olajból, használt sütőolajból, vagy akár vágóhídi zsírhulladékból) szintetizálnak. Mivel eleve hulladékból készülnek, sokkal jobbak a környezeti jellemzőik, mint annak az üzemanyagnak, amit klasszikusan biodízelként ismertünk meg. Ezt ugyanis kifejezetten erre a célra termesztett takarmánynövényből állítják elő, ezért termőterületet és erőforrásokat foglal el az élelmiszeripartól.
A HVO100 esetében a feldolgozott nyersanyag CO2-lábnyomától függően az üzemanyag teljes élettartamára vetített szén-dioxid-kibocsátása akár 90 százalékkal kedvezőbb lehet, mint a vele gyakorlatilag minden szempontból egyenértékű, tradicionális, fosszilis gázolajé.
Van azonban két csavar a történetben. Egyrészt az európai ipar ma még kevés HVO100-at képes előállítani, másrészt elvileg csak azokba a járművekbe tankolhatunk ilyen második generációs biodízelt, amelyekről gyártójuk erre vonatkozó tanúsítványt adott ki (hiszen az azonos paraméterek ellenére mégsem ugyanarról az üzemanyagról van szó, mint amire az autók típusbízonyítvánnyal rendelkeznek.)
A Toyota Stellantis-kötődésű haszonjárműveivel (Proace és Proace City) eddig sem volt probléma, mostantól (illetve 2023-as gyártástól kezdve) pedig az Európában forgalmazott Hilux és Land Cruiser modellekbe is töltetünk HVO100-ast, ha találunk. Magyarországon nem találunk.
Tavalyi információk szerint Európában kilenc országban kapható hígítatlan HVO100 (a térképen kék színnel jelezve), további háromban kizárólag offroad-felhasználásra, illetve áruszállító flották számára forgalmazzák azt (piros színű országok). A legtöbb nyugat-európai országban (zöld) adalékanyagként keverik a fosszilis gázolajba. Magyarország ezen a tavalyi térképen nem szerepelt, és sajnos a legfrissebb adatok tanúsága szerint sem kerültünk még fel rá.
Forrás: inspire.sgs.com
