A mátyásföldi Ikarus-nap már jelentős múltra tekint vissza, hiszen legelsőt 2007-ben tartották, abban az évben, amikor a korábbi tulajdonos, az Irisbus úgy döntött, hogy bezárja a mátyásföldi Ikarus Egyedi Autóbuszgyárat. Lélektani szempontból tehát egy meglehetősen kritikus időszakban hívta életre ezt a rendezvényt az Otthonunk a XVI. Kerület Egyesület Ikarus klubja. Akkor, amikor meg kellett mutatni, hogy senki nem akarja tétlenül nézni, hogy elherdálják az Ikarus-örökséget.
Az utolsó legyártott Ikarusok 2007. december 11-én gördültek ki a Margit utcai gyár kapuján és az indulás előtt egy kis búcsúztatást is szerveztek számukra. Az érzelmes és rögtönzött búcsúra éppen ott, az Ikarus Művelődési Ház előtt került sor, ahol szombaton is összegyűltek az Ikarus nap alkalmából az old- és youngtimerek.
Talán egy kicsit az időjárás is visszagondolt ezekre pillanatokra, mert korán reggel még szemerkélő, gyakran szitáló eső fogadta a látogatókat. A szervezők elszántak voltak, mindenki tette a dolgát, hogy az összes kiállítandó busz a helyére kerüljön a 10 órai megnyitóra. És valóban így lett: a mátyásföldi gyár még mindig álló épülete előtt a parkolóban, valamint az Ikarus Művelődési Ház épületével szemben található részen katonás rendben álltak az autóbuszok. A látvány olyan volt, mintha az ember éppen csak egy Ikarus szakmai napra csöppent volna, amelyet egyébként rendszeresen tartott nemcsak a budapesti, hanem a székesfehérvári gyár is. Olyankor mindig megtelt a gyárudvar, vagy az előtte található parkoló vadonatúj autóbuszokkal, prototípusokkal és féltve őrzött fejlesztésekkel.
Nos, az összképpel ezúttal sem volt probléma. Sőt, annyi legendás és egy-egy fontos korszakhoz köthető típust sikerült összeszedni, hogy a volt ikarusosok és a márka rajongói joggal érezhették úgy, mintha megelevenedett volna a múlt, hiszen a gyár előtti placc pontosan ugyanazt a képet festette, mint a fénykorban. Délre a Nap is kisütött és nem is vonult vissza a rendezvény végéig. Felemelő volt látni, hogy újra összeállt az Ikarus-család, hogy felidézze egy olyan márka legszebb korszakait, amelynek gyártmányait egykoron szinte minden földrészen ismertek és használtak. Na, de lássuk, milyen autóbuszokkal találkozhattak az érdeklődők.
A Mercedes-motoros, eredetileg argentin exportra készült Ikarus 280-as, valamint a Viszló Trans Ikarus E94F egy képen.
A Viszló Trans E91-ese.
200-asból sohasem elég
A 200-as család tagjai nélkül nehéz lenne elképzelni egy Ikarus napot. Szerencsére ezúttal sem volt belőlük hiány. Ha a távolsági változatokat nézzük, akkor elmondható, hogy a kiállított buszok között helyet kapott a Kunság Volán egykori 250-ese, egy 1995-ben gyártott piros-fehér színű 256.50VL, valamint a néhai Nagybaracskai Takarékszövetkezet 1989-es gyártású 250.59-es típusú autóbusza. Igaz, az eredeti fényezésen már a jármű második tulajdonosának a neve, az Etán Személyszállító Bt. felirat szerepel. A jó állapotú matuzsálem jelenleg magánkézben van és szinte nem fog rajta az idő.
A városi-elővárosi változatokból is szép számmal érkeztek szebbnél-szebb példányok az Ikarus-napra. A BPI-625-ös, valamint a GNX-342-es rendszámú 260-asok BKV-s flottaszínben tündököltek. Kettejük közül azonban csak az előbbi készült fővárosi megrendelésre, mert utóbbit eredetileg a Hajdú Volán színeiben, kék-sárga flottaszínnel helyezték legelőször forgalomba 1998-ban, majd később Budapestre került, mivel a BKV-nak szüksége volt buszokra.
A hajdúnánási Tedej Zrt fényezésében tündöklő Ikarus 266-os mellett két BKV-s fényezésű 260-as áll.
Hasonlóan kalandos életutat tudhat magának a fehér alapon zöld fényezéssel ellátott néhai BY 93-36 rendszámú 260.32-es autóbusz. A járművet eredetileg a Kisalföld Volán mosonmagyaróvári üzemegységének gyártották, majd 2007-2010 között a bajnai Császár Busz Kft. üzemeltette. Az autóbusz ezúttal próbarendszámmal érkezett a rendezvényre. Utastere igazi időutazás: a szofita izzós lámpatestek, az IMAG Mór típusú utasülések, a távolsági 200-asokból származó csomagpolcok, az enyhe gázolajszag, valamint a fekete kapaszkodók igazán autentikussá teszik az 1989-ben gyártott busz belsejét. A hajdúnánási Tedej Zrt. 266-os ugyancsak hamisítatlan retró érzést közvetít. Ha ránéz valaki, akkor már látja is a szemei előtt, ahogyan a laprugós autóbusz hortobágyi földutakon zötykölődik fedélzetén egy csomó munkással.
Bal oldalt az egykoron a Kisalföld Volán számára gyártott Ikarus 260-as, jobb oldalon pedig az Etán Személyszállító Bt. egykori 256-osa.
A BPI-625-ös utastere.
A csuklós helyközi-városi 200-asok közül három youngtimert csodálhattak meg a látogatók. Az egyik a DUD-619-es, amelyet 1996-ban helyezett forgalomba az Alba Volán. A busport-online.hu szerint eredetileg argentin exportra készült volna, de valamiért itthon maradt. Érdekessége, hogy a 280.33F altípusba tartozik: a második ajtaját előrébb helyezték, mivel nem Rába, hanem 250 lóerős Mercedes-Benz OM447hA típusú dízelmotort kapott.-Érdekesség, hogy az egységhez négyfokozatú automataváltó csatlakozik. A harmadik ajtó pedig nem a szokásos helyen, a csukló mögött, hanem a C-tengely után került beépítésre. Az autóbusz egészen 2014-ig az Alba Volán tulajdonában volt, majd a KNYKK-hoz került, pályafutását pedig a Volánbusznál zárta. Nyáron a Gördülő Legendák – Az Ikarus évszázados története – című könyv társszerzője, Gerlei Tamás vette meg.
A másik érdekes csuklós, a valaha DUC-095-ös rendszámmal futó Ikarus 280.03-as, amely eredetileg NDK exportra készült 1989-ben. Később az Agria Volánhoz került, majd a KMKK-nál, illetve a Volánbusznál szolgált. A faceliftes átalakítást és a bolygóajtókat az Agria Volánnál kapta meg. A kétajtós csuklós mellett a Balian Modell, valamikor GMY-395-ös rendszámmal közlekedő Ikarus 280-as volt látható.
Ennek a 256-osnak a műszerfala több mint gyönyörű!
Angliából hazatért Ikarusok
A 400-as családot egy a bristoli North Somerset Coaches-től hazahozott egyajtós 480-as, valamint egy a londoni Heathrow repülőtéren használt és gyönyörűen felújított 481-es képviselte. Ezzel ki is lehetne végezni a ’90-es és a kétezres évek elején gyártott Ikarusokat, de nem egészen, mivel helyet kapott még a buszok között egy ex-Viszló Trans-os Ikarus E91-es, valamint egy E94F. A csodálatos, szemet gyönyörködtető Farosok mellett pedig egy 2001-ben gyártott E98.06 típusú, Scania alvázas autóbusz is tiszteletét tette.
Anligából tért haza ez az Ikarus 480-as, ami érdekes mellékhajtása volt a 400-as családnak. Bár jobbkormányos modell volt, Budapest számára egy balkormányos változat is készült.
Az összkép természetesen nem lett volna teljes az Ikarus korábbi évtizedet felidéző típusok, így például Németh László Ikarus 311-ese, valamint a BKV fényezésben pompázó 620-as nélkül. Az Ikarus Művelődési Ház előtt pedig 4 darab Ikarus 55-ös, valamint egy Ikarus 66-os sorakozott fel. Hogy melyik a legszebb közülük, azt nehéz lenne megmondani, de a MALÉV-os fényezésben sütkérező 55-ös, valamint a Volánbusz 66-osa kétséget kizárólag a legszebb hazai oldtimer Ikarosok közé tartozik.
Az Ikarus-napot az elmúlt évekhez hasonlóan idén is nagy érdeklődés övezte. Mindez annak is köszönhető, hogy a szervezők díjmentes utazási lehetőséget biztosítottak a látogatók számára, azaz aki szerette volna kipróbálni a kedvenc típusát, az minden további nélkül megtehette a Margit utca és az Örs Vezér tere közötti felvonulás során. Az eseményen az érdeklődök emellett László Annával, az amerikai piacra fejlesztett Ikarus 286-os, valamint a 270-es luxusautóbusz tervezőjével is találkozhattak.
