Az 1918-ban alapított szovjet Központi Tudományos Autófejlesztési és Motorfejlesztési Intézet (NAMI) az elmúlt században teljes mértékben újraértelmezte a „mindenen átmenős” teherautó fogalmát. Az intézmény tisztában volt vele, hogy szükség van egy olyan szívós, off-road teherautóra, amely süppedős sáros talajon, vagy akár méteres hóban is megállja a helyét és elviszi oda az árut, ahol szükség van rá. Legyen szó egy zsákfaluról, vagy egy Isten háta mögötti településről.
Az intézet 1963-ban mutatta be elképzeléseit egy összkerékhajtású (AWD) off-road teherautó személyében, amit egyszerűen csak NAMI-076-osnak becéztek. A korabeli újságcikkek szerint az újdonság hamar a szovjet ipar büszkeségévé vált. Az „Ermak” néven is futó teherautó impozáns méretekkel rendelkezett: a jármű 10 750 mm hosszú, 3000 mm magas és 2950 mm széles volt. A hasmagassága elérte az 570 mm-t, vagyis akár hevesebb sodrású patakokon és sekélyebb folyókon is át lehetett vele kelni. Az újdonság saját tömege 21 tonna volt, vagyis volt benne vas bőven, de terhelve 47 tonnát is nyomott.
A monstrum három tengellyel és óriási kerekekkel rendelkezett, gumiabroncsai embermagasságúak voltak. Kivételes off-road jellemzőit éppen az alvázának köszönhette, mivel nem hagyományos létraalvázzal rendelkezett, hanem egy központi teherviselő gerinctengellyel, amelyhez lengő féltengelyek csatlakoztak. Ezek egymástól függetlenül mozogtak menet közben, így az egyenetlen felszínen is jól elboldogult.
A jármű hajtását egy V12-es, 14,86 literes JaMZ-238N típusú dízelmotor biztosította, amely kissé szerény, 300-320 lóerős teljesítményt nyújtott 2200 percenkénti fordulatszám mellett. Az erőforráshoz egy akkori szinten modernnek számító, háromfokozatú hidromechanikus váltó csatlakozott, amelyet a BelAZ-540 dömperből kölcsönöztek.
A prototípust a bemutatás után 1965 és 1968 között tesztelték, és arra is volt példa, hogy félpótkocsival, faszállításra használták. Olyankor a szerelvény össztömege a 70-75 tonnát is elérhette. Az Ermak ígéretes off-road teherautónak indult, de mégsem került sorozatgyártásba, valószínűleg azért, mert egyszerűen nem volt rá kapacitás. Ennek ellenére hírneve fennmaradt az utókornak.