A Csepel D-705-öst alapvetően a D-700-as kiváltására fejlesztették ki. Utóbbi még sok tekintetben közös főegységeken osztozott az Ikarus 60-assal. A vadonatúj nyerges vontató a Csepel Autógyár egyik legnépszerűbb típusává vált, és meglehetősen sokáig, 1958 és 1975 között volt gyártásban.
Még a bemutatása utáni években is a kiállítások és a reklámok sztárja volt. 1960-ban például a Budapesti Nemzetközi Vásáron (BNV) is kiállították egy ikertartályos félpóttal. Még ugyanebben az évben aztán a Magyar Országos Gépkocsi Üzemi Rt. (MOGÜRT) számára is készült róla egy fotósorozat. Azokon a képeken azonban már egy bor szállítására szánt tartályos félpóttal volt látható. A modell aztán többféle vontatmánnyal is feltűnt az utakon, köztük sima ponyvás, áruszállítós félpótkocsival is.
A széles választék nem a véletlen műve volt, ugyanis a Csepel Autógyár számos, alváz nélküli önhordó vontatmányt készített ehhez a nyerges vontatóhoz. A D-705-öst általában mindig a vontatmány típusának megfelelő kiegészítő berendezésekkel látták el.
Az e cikk nyitóképén szereplő cementszállítós változatnál a cement befogadására szolgáló tartályok űrtartalma egyenként hét köbméter volt. Töltésük történhetett a betöltőfedélen keresztül, ömlesztéssel, vagy sűrített levegővel, vagy a tartályokba épített porelválasztón keresztül. Két tartály esetében 25-30 perc volt az átlagos ürítési idő, vagyis a sofőrnek nemcsak egy kávéra, hanem egy jó beszélgetésre is jutott ideje.
Érdekesség, hogy olykor-olykor speciális megoldásokra is volt szükség. A közúti vontató esetében a platóra 3000 kilogrammnyi pótsúlyt is erősítettek, így biztosítva a megfelelő adhéziós kapcsolatot a kerekek és a talaj között. Ezen teherautók maximális terhelése azonban nem haladta meg a 10 tonnát.
Bár alapvetően 170 literes üzemanyagtartállyal szerelték, a vámzáras félpótokhoz üzemanyag-póttartály is tartozott, így teljesen feltöltve 1500 kilométer körüli hatótávot sikerült elérni a D-705-össel. Ennek leginkább a nemzetközi fuvarozásban volt jelentősége, hiszen a Hungarocamion többek között Törökországba és a Közel-Keletre is szállítmányozott, a nagy hatótáv ezért kritikus fontossággal bírt a ritka kúthálózattal ellátott vidékeken.
1961-ben állították ki ezt a Csepel D-705-öst a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Fotó: Magyar Hírek folyóirat
A Csepel Autógyár Gyártmánymúzeuma mai napig őriz egy gyönyörűen felújított, „hungarocamionos” változatot. A kétezres években ez a példány még a budapesti Autószalonon is kiállításra került. A mai napig időtálló szépséggel rendelkező nyerges vontatót többnyire a D-614-es hathengeres, vízhűtéses, soros elrendezésű dízelmotorral szerelték, amely több mint 7990 köbcentis hengerűrtartalommal és 145 lóerős teljesítménnyel rendelkezett.
A modellt ugyanakkor turbófeltöltős 8275 köbcentis motorral is meg lehetett rendelni. Ez valamivel nagyobb, 170 lóerős teljesítményt nyújtott. Az erőforráshoz ötfokozatú szinkronváltó (AST65/1-4 vagy AST 65/1-3) csatlakozott mellékhajtással, illetve mechanikus távkapcsolással.
A vezetőülés állítható volt, hátsó üléstámláját felhajtva egy kétszemélyes fekhelyhez lehetett hozzáférni a kabin hátsó traktusában. A megfelelő komfort érdekében a D-705-öst nemcsak félelliptikus laprugókkal, hanem segédrugókkal és teleszkópos lengéscsillapítókkal is felszerelték. A korabeli típuslapon a Csepel Autógyár a nyerges vontató menettulajdonságairól is említést tett.
A modell 13,5 és 16 százalékos kapaszkodóképességgel rendelkezett, „elméleti csúcssebessége” pedig 61-79 km/óra között mozgott. Már akkortájt is gondoltak a váratlan helyzetekre, ezért a D-705-öst 3 darab pótkerékkel szerelték, ebből kettő a vontatóra, egy pedig a pótkocsira volt szerelve.
A járművezetők a maga idejében nagyon kedvelték ezt a nyerges vontatót, nem csoda, ha több mint egy évtizedes gyártási idő alatt ez a nyerges vált a Csepel Autógyár legelterjedtebb nyerges vontatójává.
