A Jumbocruiser nagyon találó névvel rendelkezett, ugyanis a hannoveri IAA kiállításon 1975-ben bemutatott változat 18 méter hosszú, 2,5 méter széles és 4 méter magas volt. Grandiózus méretekkel büszkélkedhetett.
A négytengelyes járműnél – csakúgy, mint az egyszintes csuklósoknál – a „pótkocsi” rész rövidebb volt valamelyest a csukló előtt lévő kocsiszekrénynél. A hajtására szolgáló, 320 vagy 420 lóerős, OM 404 típusú Daimler-Benz dízelmotor azonban az első kocsitest hátsó részébe, az ikertengelyek fölé volt beépítve. A kedvező fordulási tulajdonságok érdekében a D-tengelyt egészen hátul, a hátfalhoz közel építették be, de ez a tengely nem volt kormányozható. Később a konstrukciót úgy módosították, a C-tengelyt ami addig a csukló előtt volt, hátravitték a D-tengely elé.
Szabad átjárás
„Az autóbusz újjászületésének legjellemzőbb példája a Jumbocrusier; mert ez a típus merőben új távlatokat nyit a távolsági közlekedésben. A Neoplan gyár emeletes, csuklós autóbusza azt nyújtja utasainak, amit egyetlen vetélytársa sem: a kötetlen járkálás, mozgás lehetőségét” – volt olvasható a jellemzés az autóbuszról a Delta magazinban.
Ebben semmi túlzás nem volt. Az emeleten utazó utas ugyanis az egyik lépcsőn szabadon lesétálhatott az alsó szinte meginni valamit a minibárban, majd a másik lépcsőn visszatérhetett a felső szintre, hogy tovább gyönyörködhessen a panorámában. Az autóbuszon nemcsak minikonyha, hanem WC is rendelkezésre állt. Menet közben az utasok akár filmeket is nézhettek, ami akkoriban még ritkaságnak számított a távolsági buszoknál.
A korabeli sajtóorgánumok szerint a jármű a 28 tonnás össztömeg ellenére tempósan tudott haladni. Sokszor „szuperautóbuszként” jellemezték, mivel nagyszerűen egyesítette a személyautó, a hagyományos autóbusz, a vonat és a repülőgép előnyös tulajdonságait, illetve kényelmét. Az autóbusz kezdetben kifelé nyíló, egyszárnyú, távműködtetésű lengőajtókkal készült. Specifikációtól függően 100, de akár 140 üléssel is készülhetett.
Hírességek Jumbocrusiere
A Kelly Family-re még sokan emlékezhetnek idehaza, hiszen 1994-től a kétezres évek elejéig körbe koncertezték Európát (és az egész bolygót), még Magyarországon is jártak. Az azonban kevéssé ismert tény, hogy népes családot és a zenekart meglehetősen hatalmas monstrum, egy Neoplan Jumbocruiser szállította. A turnébusz ugyanakkor nem gyári kialakítású volt, hanem a család alakíttatta lakóbusszá.
Joey Kelly eredetileg 1996-ban vásárolta meg egy dortmundi üzemeltetőtől a kiszemelt autóbuszt. Eredetileg 99 ülőhely volt a fedélzetén, de a turnébusszá történő átalakításkor 28 ágyat építettek ki az emeleten. A lenti részen pedig megőrizték az eredeti üléskiosztást. A modell lenti, csukló utáni részét háromféle kialakítással lehetett megrendelni: klubszoba-WC-csomagtér, minibár-WC-csomagtér, vagy csak egyszerűen megnövelt csomagtér állhatott ott rendelkezésre. A Kelly Family végül pont a klubszobás kialakításút vette meg, így nem is kellett foglalkozni egy közös helység kialakításával. A jármű hajtásáról viszont V12-es, 500 lóerős, Mercedes-Benz gyártmányú turbófeltöltős motor gondoskodott, melyet az első kocsiszekrény végén, a csukló előtt építettek be.
A csomagtérhez azonban kissé hozzá kellett nyúlni Joey Kelly motorkerékpárja miatt. Ezért speciális rögzítő pontokat építettek be, hogy szállítás közben ne essen baja a BMW-nek. Plusz szükség volt egy kihajtható rámpára is, amin ki tudták gurítani a motort, ha szükség volt rá. A Kelly Family közel négy évig használta ezt a járművet turnébuszként. Többek között jártak vele Németországban, Spanyolországban, Svájcban is. Évente 180-200 koncerten vettek részt ezzel a monstrummal, egyszer még egy kompra is felvitték, amikor Írországba hívták meg a csapatot.
Joey Kelly visszaemlékezései szerint a jármű olyan simán ment az utakon, mint egy vonat. És amikor emelkedő jött – más buszoknál már le kellett kapcsolni hármas fokozatba -, addig ennél erre semmi szükség nem volt.A közel negyven éves jármű Németországban, egy Sinsheim-i múzeumban állt hosszú ideig. Egy idő után azonban elfogyott a hely, ezért Joey Kelly vissza vette magához az autóbuszt, amelyről utólag kiderült, hogy a második legyártott példányról van szó.
Utolsó mohikán
Bár a modell kétségtelenül grandiózus volt, a Neoplan meglehetősen kevés, 11 darabot gyártott ebből a buszból kizárólag egyedi megrendelés alapján. Elterjedését valószínűleg gátolta, hogy 1977-ben míg egy Neoplan Skyliner 460 ezer német márkába, addig a Jumbocruiser 1,1 millió német márkába, vagyis közel kétszer annyiba került. Az is problémát jelentett, hogy bizonyos országok, pl. Franciaország csak külön engedélyekkel engedték közlekedni a csuklós emeletes autóbuszt, így jelentős mértékben szűkültek a busz exportpiacai.
Az utolsót 1992-ben gyártották le és ez már klasszikus értelemben vett tolócsuklós volt, tehát a hajtására szolgáló motort a jármű farába építették be. A 11 példányból kettő még mindig üzemképes, az utolsó legyártott példány pedig külső-belső modernizáláson esett át.
