2000-ben a magyar NABI megvette a Leeds-ben működő Optare autóbuszgyártó céget. Ugyan a patinás múltú vállalat csak 5 évig volt a tulajdonában, ennek ellenére sikerült piacra dobni az Alerót, amely ma már a történelem része. A modell sorozatgyártása a tranzakció után, 2001-ben indult.
Autóbusz vészkijárattal
A brit gyártó ezzel a modellel kívánta kielégíteni azon üzemeltetők igényeit, akik kis befogadóképességű buszra vágytak. A modellt később előszeretettel alakították át a lakóbusszá a privát felhasználók. Az Optare Alero tulajdonképpen nem sokkal volt nagyobb egy 3,5 tonnás furgonnál. A modell 7,2 méter hosszú, 2,2 méter széles és 2,5 méter magas karosszériával készült. Az áruszállító zárt furgonokhoz hasonlóan az Alero nagy tengelytávval rendelkezett, ami fordulékonnyá tette.
Mindössze egy ajtaja volt, ami általában egy kifelé nyíló, kétszárnyú változat képében testesült meg. A jobb kormányos autóbusz a vezetőfülke utáni részen teljesen alacsonypadlós volt, ami megkönnyítette az utasok fel- és leszállását. A brit törvények értelmében az Alerónak jobb oldalon is volt egy kifelé nyíló ajtaja, de az lényegében csak vészkijáratként funkcionált.
Egyedi formaterv
Az autóbuszt a furgon alapú midibuszok versenytársának szánták. Ennek köszönhető, hogy bizonyos tekintetben hasonlított az áruszállító kisteherautók alvázaira épített midibuszokhoz. Az Alero ugyanakkor egyetlen egy nagy német, francia vagy angol kisárusszállítóhoz sem volt hasonlítható a dizájn tekintetében. A modell egyedi és jól azonosítható dizájnjegyekkel gördült le a gyártósorról.
A nyújtott motorháztető hiánya, valamint a nagy méretű kerek lámpákkal ellátott front rész „nagybuszos” jegyekkel ruházta fel. Bár nem szerencsés összehasonlítani egy sokkal korábbi modellel, de a lámpák tekintetében leginkább a Leyland Olympianra emlékeztetett. Annyi azonban bizonyos, hogy az Alero áramvonalas karosszériával büszkélkedhetett és nagy méretű oldalablakok biztosították, hogy elegendő fény jusson az utastérbe.
Immáron lakóbuszként. A hobbi felhasználásról tanúskodik a klíma is, amely nem volt az alapfelszereltség része, de a bemutatópéldányon volt.
A tervezők kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy ne csak tetszetős formatervvel rendelkezzen, hanem karosszériája védelmet élvezzen a különféle sérülésekkel szemben. Éppen ezért az elülső és a hátsó lökhárítót mindkét oldalon egy-egy hosszú műanyagburkolat kötötte össze, amely amellett, hogy praktikus volt, egyedi megjelenéssel ruházta fel az autóbuszt.
Biztonságra hangolva
Az Alero általában 16 személyes változatban készült és a székeket 2+1 üléssorban építették be. A hátsó traktusban pedig egymás mellett összesen három ülésnek is jutott hely. Az utasok biztonsága érdekében valamennyi ülést különálló fejtámlával és hárompontos biztonsági övvel szerelték fel. A járművet kihajtható rámpával is ellátták, így akár egy kerekesszékes utas is utazhatott az autóbuszon.
Érdekesség, hogy bár lett volna rá hely, mégsem szereltek az ülések fölé csomagpolcokat, vagy olvasólámpákat, valamint légbefúvókat tartalmazó modulokat. Valószínűleg azért döntöttek így a szakemberek, hogy tágasabbnak hasson az utastere. Ennek ellenére az autóbusz hátuljában rendelkezésre állt egy kisebb csomagtér, amelyhez csak kívülről lehetett hozzáférni.
Gyári fotó az utastérről. Késői ’90-es évek és korai kétezres évek egyvelege lenne?
Olasz szívvel
Az 5,5 tonnás önsúllyal rendelkező jármű hajtásáról Iveco 2.8TD típusú dízelmotor gondoskodott, amelyhez ZF gyártmányú automataváltó csatlakozott. 2006-ban a modell típusfrissítésen esett át, amelynek során a 2.8 literes erőforrást egy 3.0 literes, szintén Iveco gyártmányú és eredetileg a Daily-ben alkalmazott blokkra cserélték. A felfrissített modell Alero Plus néven készült egészen 2008-ig, amikor teljesen leállították a gyártását.
Áramvonalas karosszériája volt.
Az Aleróból így is több mint 300 darab példány készült és bár manapság már nem tartozik hozzá az utcaképhez, ennek ellenére sok változat lakóautóként kezdett új életet. Sokan láttak fantáziát ugyanis ezekben a buszokban, mivel az ülések kiszerelésével viszonylag gyorsan és egyszerűen át lehetett alakítani lakóautóvá. Az Aleroból ugyanakkor léteznek olyan változatok is, amelyeket partibuszokká építettek át. Ennek köszönhetően egymással szembefordított ülőpadokkal, valamint hangulatvilágítással is ellátták őket.
Bár az Alero sorozatgyártását már 16 évvel ezelőtt befejezték, ennek ellenére még most is lehet találkozni vele használtbuszos oldalakon.
