Bár a Lihacsov Autógyár – ismertebb nevén a ZiL – leginkább a 130-as teherautó miatt volt ismert a volt KGST-országokban, azért akadt a háza táján egy-két merészebb jármű is. Az off-road rendőrségi csapatszállítótól kezdve egészen a Guinness-rekorder személyautóig minden megtalálható volt a gyár repertoárjában.
Mai szemmel egy vonzó startup lenne, csillogó tekintetű szakikkal. A kínálat annyira nagyra duzzadt az évtizedek alatt ezen a téren, hogy egy könyvet lehetne megtölteni vele. Még a különlegesebb szovjet járművek közül is kiemelkedik a ZiL-3906 típusú monstrum („Aeroll”), amely nem ismert leküzdhetetlen terepet. Mindez egy egyedülálló megoldásnak köszönhető, a járművet ugyanis olyan szerkezettel szerelték fel, amely nagyon hasonló a lánctalphoz. De csak első látásra, mert „talpa” nincsen, van viszont 26 darab „papucsa”.
Ezek nem hagyományos, hanem off-road-abroncsok, és menet közben egy hatalmas vasláncon csüngve mozognak. Nem vitás, a ZiL-3906-os a kerekes és a lánctalpas járművek keverékének tekinthető. Valószínűleg a szovjet mérnökök ezen járművek kedvező tulajdonságait kívánták ötvözni. Az eredeti cél az volt, hogy olyan járművet alkossanak meg, amely olyan helyeken is bevethető mentési feladatokra, ahová például egy helikopter nem tudna leszállni.
Azért volt ilyen „kicsi”, mert úgy tervezték, hogy akár a ZiL Kék madara, a 49065-ös off-road-jármű platóján is elférjen. Egyfajta kiegészítő szerepet szántak neki a földre visszaérkező űrhajósok mentésénél a szovjet űrprogramban. (A Kék madarak mocsárjárót is tudtak szállítani.) Az Aeroll nem sült el valami jól, mert csak egy darab készült belőle, az viszont legalább megmaradt az utókornak, mert a ZiL gyártmánymúzeumában szabadon megtekinthető.
Nehéz elképzelni, hogyan teljesített terepen a maga idejében, de 10 évvel ezelőtt kivitték egy körre. Ezt örökítették meg a lenti videón, így működésével kapcsolatban nem kell mindent a fantáziánkra bízni.
