Naberezsnyije Cselni, a Tatár Köztársaság egyik legnagyobb iparvárosává nőtte ki magát, miután elkészült ott a Kamaz-gyár a ’70-es évek közepén. 1976-ben legördült az első Kamaz a gyártósorról, ezt követően fokozatosan futtatták fel a gyártást. A csúcsidőszakban évente átlagosan 150 ezer tehergépkocsi és 250 ezer dízelmotor készült el a gyárban.
A méreteket jól tükrözi, hogy a Kámai Autógyár már a kezdetek-kezdetén 100 négyzetkilométeren terült el. A gyár tíz nagy gyártócsarnokból áll, amelyek közül a legnagyobban akár nyolc futballpálya is elfért volna. A fő szerelőszalag 671 méter hosszú volt, amit 300 kilométernyi futószalag és 390 önműködő gépsor szolgált ki. Nem csak a kész járművek, hanem a hajtásukra szolgáló motorok is ott készültek.
A Kamaz motorokat a gyártást követően szigorú minőségellenőrzésnek kellett alávetni, mivel a teherautóknak éppúgy bírni kellett a 40 fokos forróságot, mint a mínusz ötven fokos zimankót. A legyártott motorok működtetését szolgáló próbapadokhoz egy magyar cég, a VILATI szállította a szükség teljesítmény- és mérőelektronikának berendezéseit.
„A VILATI szakembereinek meg kellett oldaniuk — a szovjet partner igényei szerint —, hogy a több órás bejáratási és mérési ciklus teljesen automatizált legyen, s a tényleges munkaviszonynak megfelelő speciális programot — amelyet hideg forgatással, majd beindított motorral végeznek — számítógép irányítsa. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy több próbapad programja ellenőrizhető egyidőben, a számítógép a mérési adatokat azonnal feldolgozza, majd ennek alapján műbizonylatot állít ki a motorról, felhívja a figyelmet a rejtett hibára is” – volt olvasható az Újítók Lapjában megjelent cikkben, 1978-ban.
A VILATI összesen 172 motorpróbapad-vezérlő rendszert és 15 darab hozzá csatlakozó számítógépet szállított a Kamaz-gyárba. Később a próbapadok karbantartása, garanciális javítása miatt időről-időre kijártak a magyar mérnökök a Kamaz-gyárba. (Hozzá kell tenni, abban az időben nyugat-németek, franciák, olaszok, bolgárok, csehek, sőt még amerikaiak is dolgoztak ott. Az USÁ-ból érkezett szakemberek az öntőüzemet, a nyugatnémetek pedig a főtengely-megmunkáló gépsorokat szerelték.)
Ebben az időben fixplatós, nyerges vontatós és billentőplatós Kamazok készültek. A megrendelők összesen 15 változat közül választhattak az első években. A motorok 210-260 lóerős teljesítménnyel rendelkeztek, de 1985-ben megjelent a 300 lóerős verzió. Az elkészült motorokat nemcsak Kamaz-teherautókba építették be, hanem más teherautógyáraknak is szállítottak belőlük.
Nem csak a próbapadok berendezései érkeztek Magyarországról. A Villamos Berendezés és Készülék Művek (VBKM) például abban az időben kétmillió rubel értékben szállított elektronikus eredményjelző táblákat a gyártócsarnokokba. Ezeken azt lehetett nyomon követni, hogy teljesült-e a napi terv, vagy sem.
Az üzlet a VILATI-t a ’80-as évek közepére a legjelentősebb automatizálás-fejlesztéssel foglalkozó vállalattá tette. A Kamaz pedig az ezredfordulóig több mint 1,7 millió tehergépjárművet gyártott le.
