A Ford imád haszonjárművekből sportkocsit építeni. Erre utal a Raptor modellcsalád, amelyet Európában a Ranger pick-up képvisel, erre az MS-RT motorsportrészleg által kifejlesztett Transit Custom, és akkor még nem szóltunk az elektromos Transitból született szörnyről, a SuperVan 4.2-ről.
Most ismét egy pick-up: az Európában nem forgalmazott, önhordó karosszériás Ford Maverick adta az alapot, ám a Raptorokkal szemben itt nem megemelték, hanem leültették a futóművet.
A fékrendszer az európai Focus ST hozadéka, a futóművet elöl 13, hátul 28 mm-rel ültették le, ám mivel vélhetően nagyobb kerekeket szerelnek a Maverick Lobóra (a lobo spanyolul annyit tesz, farkas), a tetőlemez „csak” 20 mm-rel húzódik mélyebben. A lengéscsillapítókat kifejezetten közúti használatra hangolták.
Az alapkivitelű Maverick hibrid hajtásláncának a helyére beépített motorról csak annyit ír a gyártó, hogy kétliteres benzines, amelynek a hűtőrendszerét is feljavították (nagyobb radiátor, nagyobb ventilátor, külön olajhűtő). Ennél azonban izgalmasabb a hajtáslánc többi komponense: hátul aktív differenciálművet kapunk, ami nyomatékvektor-szabályozást tesz lehetővé. Ha a pilóta aktiválja a Lobo üzemmódot, azzal a differenciálmű mellett a menetstabilizáló rendszer vezérlését is módosítja: ilyenkor kifejezetten túlkormányzottságra (driftelésre) törekszik az autó, ezért aztán ezt az üzemmódot csak zárt pályán javasolja használni a Ford.
Ebből már sejthető, hogy a Ford Maverick Lobo nem tanulmányautó, hanem (Észak-Amerikában) szabadon rendelhető modellváltozat, amelynek első példányai 2025-ben kerülnek a kereskedésekbe.
A minden szokásos funkcióval felvértezett, így vontatásra is alkalmas Maverick Lobo módosított orrkialakítással, fényezett hátsó lökhárítóval, küszöbtoldatokkal, fekete kontrasztos tetőlemezzel, valamint 19 colos, szintén fekete keréktárcsákkal különbözteti meg magát.
Az utastérben neonkék és -zöld öltések dobják fel a fekete környezetet, az első ülésekbe belenyomták a Lobo feliratot.