Megszületésének van némi előzménye, ugyanis talán létre sem jött volna ebben a formában, ha 1969 nyár végén a Steyr-Saruer két képviselője, az igazgató, Herr Kramer, valamint Herr Riesland nem kereste volna fel a mátyásföldi Ikarus gyárat a kooperáció további lehetőségeiről egyeztessen. A találkozó gyümölcsöző volt, mert egy évvel később sikerült aláírni egy megállapodást, ami kiterjesztette a Steyr-alvázas Ikarus 250-es gyártását.
A mátyásföldieknek lényegében valami teljesen újat kellett létrehozniuk, olyat, ami addig nem szerepelt a gyár kínálatában. „Az osztrák kooperációs szerződés újabb feladatok elé állítja az egyedi szerkesztést. Hétméteres autóbuszt kell tervezniük. Ilyen kicsi még nem volt az Ikarusban. A kis minibusz két kivitelben, elővárosi és luxus kivitelben készül majd. Az egyikben 28, a másikban 26 ülés lesz. A prototípusnak októberre készen kell lennie. Mint mondták: meglesz!” – tudósított az Ikarus vállalati lapjának 1970. augusztus 5-én megjelent száma.
A kihívást sikerrel vették és így új fejezet kezdődhetett a két márka együttműködésének történetében. „A Steyr-kooperációban készült Ikarus-modellek közül a legújabb, a 7 méteres autóbusz nagy sikerrel szerepelt a március végén Bécsben tartott szűkkörű bemutatón” – adta hírül a Világgazdaság 1971. április 16-i száma. A lap május 6-án ugyanúgy lehozta ezt a rövidhírt azzal a kiegészítéssel, hogy az új típus sorozatgyártása 1972 elején indulhat meg, tervezett hazai bemutatójának helyszínéül pedig a Budapesti Nemzetközi Vásárt jelölték meg. A „hegyi” autóbusszal a nyugati-európai piacokat tervezték megcélozni.
A kis Ikarus-Steyr az Intercontinental szálloda előtt Budapesten, a Dunakorzón. A fotó 1971-ben készült, ma már ez a szakasz sétálóutca.
Az Ikarus 663 Genfben
1972-ben Genfben az Ikarus három autóbuszt is kiállított a haszonjármű-kiállításon. A 32,6 ezer négyzetméteres területen 22 ország 795 kiállítója képviseltette magát, köztük az Ikarus hagyományos versenytársainak tekinthető Mercedes-Benz, Setra, illetve MAN. A legendás magyar gyártó standja közvetlenül a Steyr cég pavilonja mellett volt, és az érdeklődők három típust, az Ikarus 250-est, a 190-est, valamint a kis Steyr–Ikarus autóbuszt tekinthették meg.
„Egyik oldalról először az Ikarus-Steyr kooperációban készült 7 méteres sárga autóbuszt lehet megpillantani. Ennek külön érdekessége, hogy 150 lóerős motorja alkalmassá teszi a meredek hegyi utakra, amelyeken nagy előnyt jelent a busz jó fordulékonysága is. Másik oldalról a nyugat-német megrendelő VöV-szabványa szerint készült városi-standard autóbusz volt látható. Ennek testvérpéldányát próbálják ki jelenleg Hamburgban. Színe piros, lépcsője alacsony, minden berendezése a praktikus, könnyű és gyors utasáramlást szolgálja. Végül, de nem utoljára szólunk arról a fehér-kék színkombinációval készült, rendkívül elegáns Ikarus-250 típusú távolsági luxus-autóbuszról, amelynek egyik példánya, mint említettük, Monte Carlóban volt főszereplő” – írta dr. Patrubány Istvánné, a MOGÜRT Reklámosztályának vezetője az Autó-Motorban megjelent cikkében.
Ikarus 663-as háttérben a csodálatos panorámával.
Genfből visszatérve a kis Steyr–Ikarus 663-as nem álldogálhatott sokáig a mátyásföldi gyár udvarán, ugyanis 1971 februárjának végén rögtön észak-európai bemutatókörútra indult. Áprilisban Algírban tervezték bemutatni, májusban aztán már Franciaországban, a Nizzai Nemzetközi Buszhéten is kiállították egy Ikarus 190-es társaságában. A midibusz nem kis sikert hozott az Ikarusnak, mivel a technika kategóriában elnyerte a verseny ezüstserlegét. Szereplése itt még nem állt meg, ugyanis május 18–28. között a Budapesti Nemzetközi Vásárra (BNV) kilátogatók tekinthették meg a hétméteres autóbuszt.
Megérkezett a luxusváltozat
1974-ben az Ikarus egy magasabb komfortfokozatú változatot is készített belőle. Az újdonságot Székesfehérvárott, a Középkori Romkert mellett kapták lencsevégre. „Jó hírrel, s a hírhez tartozó szép bizonyítékkal kereste fel tegnap délelőtt szerkesztőségünket Lőrincz László, az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár fehérvári gyárának termelési főosztályvezetője. A jó hír: tegnap délelőtt elkészült a Steyr–Ikarus kooperáció legújabb terméke a 7 méteres luxus-kivitelű turistaautóbusz. Az autóbusz külsőre tetszetős, panoráma ablakos, városi forgalomban is könnyen mozgó, országúton nyolcvan kilométeres óránkénti sebességet tartani tudó, kifejezetten szép termék” – adta hírül a Fejér Megyei Hírlap, 1973. március 14-i száma. A sajtóorgánum szerint a fehérvári bemutató hatalmas közönségsikert hozott.
A lap kiemelte, hogy ez az autóbusz is a már jól bevált Ikarus–Steyr kooperáció keretein belül született meg. Az egészen pontosan 7345 mm hosszú, 2300 mm széles és 2980 mm magas autóbuszban Steyr WD 610B típusú, 132 lóerős (97 kW) dízelmotor dolgozott, amelyet álló elrendezésben a farban építettek be. Gyári adatok szerint a 97 km/órás végsebesség sem volt lehetetlen az autóbusszal, amely egyébként laprugózással készült. Lőrincz László a lapnak azt is kifejtette, hogy 1974-ben 18 darabot terveztek legyártani, elsősorban külföldi megrendelésre, és ez nem befolyásolta a magyar gyártót a hazai igények kielégítésében. „Az új busszal gyakorlatilag új piaci lehetőségek is felszínre kerülnek. A 200-as típuscsalád jól ismert már Európában és Közel-Keleten, remélhető, hogy az új kisbuszok is kedvező fogadtatásra találnak” – adott hangot bizakodásának a Fejér Megyei Hírlap a bemutató kapcsán.
Csodálatos műszerfal, amely nemes egyszerűségével illeszkedik bele a vezetői környezetbe.
Akadályok az együttműködésben
Bár a Steyr és az Ikarus közötti kooperációt gyakorlatilag mindkét országban a legmagasabb szinteken követték figyelemmel, sőt, ennek kapcsán több államközi találkozóra is sor került, időről időre úgy tűnt, hogy megakad az Ikarus buszok Ausztriába történő exportja. A kezdeti problémákat jól szemlélteti a Népszabadság 1970. szeptember 29-i számában megjelent összeállítás. A lap újságírója azt a kérdést tette fel, hogy nem lenne-e ideális az osztrák igényeket kizárólag közös kooperációban készülő autóbuszokkal kielégíteni. „A posta és a vasút egyelőre ragaszkodik a Saurer-buszokhoz, arra hivatkozva, hogy az osztrák adófizetők pénzével a nemzeti ipar dolgozóit foglalkoztassák. Egyébként alapelvünk, hogy mindent külföldről szerzünk be, ami olcsóbb, de ez nem mehet a meglevő munkaerő foglalkoztatásának rovására” – válaszolta Karl Jerome, a Steyr kooperációs osztályának vezetője.
Később aztán a vámeljárások terén gördítettek akadályokat az Ikarus–Steyr együttműködés elé, ugyanis bár a közös kooperációban készülő buszok 50-50 százalékban magyar, illetve osztrák hozzáadott értéket képviseltek, ahhoz, hogy egy termék élvezhesse a GATT (ma WTO), illetve az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) által biztosított vámkedvezményeket, teljes mértékben „osztráknak” kellett lennie. A Styer–Ikarus buszok végszerelése ugyanakkor Magyarországon történt, ezért ezekkel a buszokkal nem volt lehetőség az osztrák származási igazolvány elnyerésére.
Az Ikarus 663-as kellemes színvilágú belső térrel rendelkezett.
Vagyis nehézségekbe ütközött az észak- vagy akár a nyugat-európai piacokon történő érvényesülés a 250-essel, vagy egyéb Steyr–Ikarusokkal. A helyzet 1976-ban sem volt jobb: ekkor szinte nullára esett vissza a két cég közötti együttműködés. Felelőssé pedig egyértelműen az EFTA volt tehető, amelynek Ausztria is a tagja volt. Ez 80 százalékos vámelőnyhöz juttatta azon észak- és egyes nyugat-európai országokat, amelyek az EFTA-övezet tagjai voltak. Bár 1976-ban egy osztrák-magyar államközi bizottság megkísérelte a feltételek újratárgyalását, az Ikarus EAG és a Steyr közötti kooperáció lényegében megszakadt.
Az Ikarus 663-asból 1971 és 1976 között mindössze 37 darabot értékesítettek, ebből két példány idehaza talált gazdára. A távolsági közlekedésre szánt változatokat SIR (Steyr-Ikarus-Reisebus), a városi-elővárosiakat pedig SIL (Steyr-Ikarus-Liniebus) néven emlegették. A két cég az osztrák ÖMW részére is gyártott ilyen autóbuszokat, ezek érdekessége, hogy az utasajtót a két tengely közé építették be. A 663-as hosszabb változatából, a 10,5 méter hosszú Postabuszból néhány példányt értékesítettek Ausztriában. Ez a típus Steyr SL 10 jelölést kapta. A kis Ikarus 663-asból még most is akad működőképes példány, ami kuriózumnak számít, figyelembe véve azt, hogy rendkívül kevés darabot gyártottak le ebből a típusból.
Most itt a lehetőség, hogy valakinek saját tulajdonú, Ikarus 663-asa legyen. Egy felújított példány ugyanis eladósorba került. A hirdetés itt található. Bízunk benne, hogy jó kezekbe kerül ez a különleges busz.
