A „Szellemvárosok Magyarországon” című blogot készítő „Urbex Gyula” egy igen érdekes Ikarus-gyűjteményt mutatott meg pár hónapja. A hely maga is rejtélyes volt, hiszen egy ismeretlen, vidéki mezőn bukkantak igen komoly Ikarus-gyűjteményre.
A buszok állapota változó volt, és az orosz feliratokból első körben azt hitte a felfedező, hogy ezek valahogy Oroszországból kerültek vissza hozzánk. Később viszont kiderült, hogy az orosz nyelvű feliratok filmforgatások miatt kerültek a buszokra, ezeket az Ikarusokat amerikai, nagy költségvetésű produkciókban használták kellékként. Miután betöltötték a szerepüket túladtak rajtuk, így kerültek a mezőre.
Gyulának sikerült megtalálnia a gyűjtemény tulajdonosát, „aki egy afféle Ikarus központot szeretett volna létrehozni a járművekből, kiállítást, busz-motelt, játszóteret, kalandparkot, meg minden finomságot álmodott meg, ezért is halmozta fel az Ikarusokat ezen az istenháta mögötti helyen.
A lelkes gyűjtő a járművek felhalmozása után a bürokrácia hálójában találta magát, a hivatalokban falakba ütközött, míg teltek az évek, a buszok állapota pedig egyre csak romlott.” – olvasható a blogon.
Végül a megálmodott Ikarus emlékhely terve dugába dőlt, a tulaj kénytelen volt lemondani az álmáról. A szabad ég alatt tárolt állomány pedig annyira leromlott, hogy csak a vasgyűjtők jelentkeztek a magyar buszgyártás jól ismert darabjaiért. „Az új tulajdonos pedig csak fémhulladékként tekintett rájuk, ami egyúttal a buszok halálos ítéletét is jelentette. Az összes járművet szétvágták, darabjait elszállították.”
A legutolsó információ szerint már csak két, igen hiányos roncs volt a helyszínen.
