Egy bolgár exportból visszamaradt, teljesen felújított Rába S22-esről rántották ma le a leplet ünnepélyesen, a Waberer’s budapesti, Nagykőrösi úton található központjában.
Bevallom őszintén, nosztalgikus érzések kavarogtak bennem, amikor a Waberer’s telephelyére igyekeztem, a szerdai sajtótájékoztatóra. Emlékszem, amikor még a szocialista stílusú épület homlokzatán ott ragyogott a Hungarocamion felirat és udvarán hegyekben álltak a zöld Rába, aztán Volvo, Mercedes-Benz és ki tudja még, milyen vontatók. Akkoriban még Kamiontelepnek hívták azt a buszmegállót, ahol hajdanán megállt az 54-es busz. A bolygó- vagy harmonikaajtós Ikarus 280-as mikrofonjába sokszor alig érthető módon motyogta bele a sofőr a megálló nevét nem sokkal megállás előtt. Gyerekként tudtam, hogy a piros 54-es nem is áll meg itt, csak a fekete. És azzal is tisztában voltam, hogy ott csak az száll le, akinek valóban a kamionnal van dolga. Csodálattal néztem őket.
Ez persze még az az időszak volt, amikor színezett alumíniumtáblák voltak a megállókban, annyira ritkán változott a menetrend. Ma már a napocska ragyog az épület homlokzatán, de valahogy úgy érzem, hazaért a Rába S22-es vontató, amelynek popsiján tényleg egy bolgár tábla hirdeti, hova szánták őt eredetileg Győrből. Az eredeti vevője azonban valamiért nem vette át, ezért a Magyar Postánál volt forgalomban, később pedig magánvállalkozóhoz került. Sohasem volt a Hungarocamion flottájában, de olyat már szinte nem is találni.
A cél mindenképpen az volt, hogy egy modernebb kiadást találjanak, tehát nem Edét, hanem az igazi Vasorrút. Apropó, talán kevéssé ismert, de ezeket azért hívták így, mert intercoolerrel rendelkeztek. Ennek az alsó csöve sérülékeny helyen volt, ezért a lökhárító alá terveztek egy vas védőszerkezetet. Erről kapta a Vasorrú becenevet.
Tisztelgés a múlt előtt
„Joggal merül fel a kérdés, hogy mi köze a Volvónak a Rába-felújításhoz? Azt kell mondjam, hogy sok. A Hungarocamion mindenkiben pozitív emlékként él. Amikor a svéd központban Magyarország szóba esik, akkor sokaknak elsőre a Hungarocamion márkanév ugrik be. Ebből indult el az az ötlet, hogy nekünk az emlékállítással is foglalkoznunk kell. Így születtek meg azok a Hungarocamion-arculattal ellátott kamionok, amelyek emléket állítanak a legendás cég előtt” – világított rá Fáczán Gergely, a Volvo Hungária Kft. kereskedelmi igazgatója. Innen jött tehát az ötlet, hogy meg kell menteni az utókornak egy olyan járművet, ami teljes egészében korhű és ami pontosan tükrözi azokat az időket, amikor a Hungarocamion kivette a részét a magyar export-import bonyolításából.
Fáczán Gergely elárulta, hogy a bázis jármű beszerzése nem volt egyszerű feladat. Állítása szerint sokszor Google Térképen böngésztek 3D-s felvételeket a lehetséges jelöltekről. Mikor sikerült egy-egyet beazonosítani, akkor mire felkeresték a helyszínt, addigra már hűlt helye maradt a kiszemelt példánynak. Végül Jászberényben bukkantak rá egy lehetséges példányra, azonban a tulajdonosa nem igazán akarta eladni.
„Ekkor jött a képbe Köpci barátunk, aki mindennel is foglalkozik. Ő hetekig puhította a tulajdonost, míg valahogy rá tudta venni arra, hogy eladja. Aztán ő ezt értékesítette a Waberer’s részére” – hangsúlyozta a Volvo Hungária Kft. kereskedelmi igazgatója.
Itt pihenhetett a sofőr nemzetköziben
Buszos segítség
„Amikor beérkezett a telephelyre, akkor elég poros, koszos állapotban volt. Sokan kérdezték, hogy minek vettük meg annak idején ezt? Én erre a legnagyobb magyar, Széchenyi István bölcs gondolatát tudom idézni, miszerint tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!” – jegyezte meg Barna Zsolt, a Waberer’s vezérigazgatója. A Waberer’s jogelődje, a Hungarocamion 1970-1991 között legalább 1665 darab Rábát vásárolt. Akkoriban 7-8 évente cseréltek egy járművet, nem úgy mint most, amikor a 4-5 év számít gyakorlatnak.
A Rába L22-es felújítását a BKV Zrt. vállalta. „Valamikor az év elején futott be a BKV-hoz az a kérés, hogy újítsunk fel egy, nem a flottához tartozó járművet. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert azok a kollégák, akik ezt a fajta értékmegőrzést meg tudják csinálni autóbuszokkal, azok a teherautókkal is sikerrel tudnak járni. Önmagában véve szerintem ez a jármű azt is demonstrálja, hogy ha vannak olyan szakértők, akik a múlt megőrzésére időt energiát áldoznak, akkor kijöhet egy ilyen belőle. Ha nem őrizzük meg a múlt értékeit, akkor gyökértelenek maradunk” – hangsúlyozta Bolla Tibor, a BKV Zrt. vezérigazgatója. És valóban, ha azt vesszük, hogy a Rába-motor, valamint a Rába híd idővel a budapesti Ikarusok szériafelszereltségévé vált, akkor vitathatatlan, hogy jó kezekben volt a DAF-fülkés Rába L22-es.
Zachar István vadonatúj könyvét is bemutatták
Balról-jobbra: Budai László, Barna Zsolt, Fáczán Gergely, Zahar István, Bolla Tibor
Fáczán Gergely szerint az alapjármű kissé hiányos volt, éppen ezért néhány alkatrészt külön meg kellett venni hozzá. Ilyen volt például a tető spoiler, valamint a sarokkopoltyú. De magát a tizenhatfokozatú ZF-váltót is meg kellett venni hozzá. „A BKV-s dolgozók olyan munkákat is megcsináltak, amire nem is számítottunk, valahogyan kijavították például a repedéseket a műszerfalon, sőt, újra is festették azt. Korhű módon pótolták a kárpitozást, mindent az utolsó csavarig megcsináltak rajta” – árulta el a Volvo Hungária Kft. kereskedelmi igazgatója. Hozzátette tréfásan: tegnap volt a műszakija, napokon belül forgalomba áll, akár már a Waberer’s beföldezésben is használhatja, ha szeretné.
Nincs ennél szebb múltidézés. Ez a Rába L22-es hatalmas ajándék minden magyar oldtimer rajongó számára. És nem csak neki, hanem azoknak is, akik valaha bármilyen szállal kötődtek a Hungarocamionhoz. Számukra talán az is jó hír, hogy Zachar István megírta a cég történetét. Ennek a képes könyvnek a kiadását a Volvo Hungária Kft is támogatta. Így tehát aki szeretné, az megtudhatja, milyen igáslovai voltak a legendás magyar fuvarozó vállalatnak hajdanán. Mi pedig őszintén bízunk benne, hogy a Vasorrú Rába hamarosan a nagyközönség számára is látható lesz.
A vontató újjászületésével kapcsolatban külön köszönet illeti Szabó János urat, a Rába Technológiai Centrum tárlatvezetőjét, aki jelentős szakmai támogatást nyújtott.
