A legózás fejleszti a kreativitást, javítja a problémamegoldó készséget, nem utolsósorban pedig remek kikapcsolódás. A most következő történet kiváló inspiráció lehet azok számára, akik a legózás élményén keresztül valamilyen maradandó dolgot szeretnének alkotni.
Történetük főhősei már nem ismeretlenek a Vezess olvasóinak. Nemrég számoltunk be arról, hogy két lelkes legóépítő nekilátott egy múlt század elején használt autóbusz megalkotásához. Burkhard Siemoneit és Saher Elsheikh kalandos vállalkozása sikerrel járt, mivel a napokban közzétették az elkészült buszról készült képeket. Ezzel pedig feltámadt a történelemből egy kis szelet. Láthatjuk, hogyan utaztak régen az emberek.
A bemutatott játékmodell élethű mása annak a Kässbohrer fakarosszériás autóbusznak, amelyet még az előző évszázadban, 1911-ben állítottak forgalomba Wiblingenben. Az 1:9 méretarányban megépített busz különleges látványt nyújt, hiszen olyan időket elevenít meg, amikor az autóbuszok alapvetően még többnyire teherautó-alvázakra épültek. (A szóban forgó autóbusz eredeti példánya például Sauer-alvázra született meg Karl Kässbohrer műhelyében.) Létrejöttéhez összesen 5798 darab játékkockára volt szükség, igaz, ez harmadannyi, mint amennyit eredetileg terveztek felhasználni.
Bár a képek nehezen adják vissza, a valóságban 73 cm hosszú, 25 cm széles és 31 cm magas. Készítői rendkívüli figyelmet fordítottak az apró részletekre. A busznak korhű lépcsői vannak, de az elülső és a hátsó lámpái is éppen olyanok, mint az eredetié. A vezetőtér, valamint az utastér kialakításán hosszú ideig lehetne gyönyörködni. Az üléspadok annyira valóságosak, hogy azt lehetne hinni, hogy fából vannak.
A kezdetek-kezdetén
„Egy wiblingeni bizottság lelkesen dolgozik az Ulm és Wiblingen közötti gépjármű-összeköttetés megvalósításán. A projekt már annyira előrehaladott állapotban van, hogy már meg is rendelték a Sauer Arbon cégtől a 30 lóerős, motoros járművet. Az autóbusz felépítményét a helyi Karl Kässbohrer üzem készíti el” – volt olvasható az Ulmer Schnellpost újság 1910. szeptember 2-i számában. A rá következő február fontos mérföldkő volt az addig javarészt hintók, lovas kocsik, lovas szánok, illetve teherjárművek gyártásával foglalkozó Kässbohrer számára.
Az úgynevezett Wiblinger autóbusz, amely Ulm-Wiblingen között állt forgalomba (ma Ulm része), történelmet írt. Ez volt az első közösségi közlekedés szolgálatába állított busz, amely utasokat szállított az akkor még két különálló település között. Az autóbuszon 18 ülő- és 10 állóhely volt, vagyis nem rendelkezett hatalmas befogadóképességgel. Ennek ellenére fontos szerepet töltött be a két város életében. A nagyobb csomagokat a tetőn lehetett elhelyezni. Egy félórás útra körülbelül 30 pfennigért lehetett jegyet váltani a sofőrnél. A nagyobb csomagokat a tetőn lehetett elhelyezni.
Az 1911-ben forgalomba állított busz technikai újdonságnak számított abban az értelemben, hogy kardántengelyes hajtással volt szerelve, ami akkoriban még úttörő megoldás volt a lánckerékhajtással szemben. A jármű hajtásáról vízhűtéses, négyhengeres benzinmotor gondoskodott, amelyhez négyfokozatú sebességváltó csatlakozott. Az autóbusz sík úton 45 km/órás sebességgel is tudott közlekedni, de akkor még városon belül csak 12 km/órás, városon kívül pedig 30 km/órás tempó volt engedélyezve. Az új viszonylat olyan nagy sikert aratott, hogy még 1911 novemberében egy második ilyen autóbusz is forgalomba állt. Karl Kässbohrer számára ez volt minden eddigi munkájának megkoronázása.
A LEGO Kässbohrer busz most 5,8 kilogrammot nyom, és bár vannak abroncsai, azért egy helyes kis állványt is terveztek hozzá, hogy a súly miatt idővel ne deformálódjanak el a kerekei. Az állványra való helyezésével két évig tartó munka végére tettek pontot. Könnyű azt gondolni, hogy mindez gyerekjáték volt, de valójában a duó teljesen magára volt utalva. A kezdetek-kezdetén saját maguk mérték le a modellt, sőt még vázrajzot is kellett hozzá gyártani, mivel ilyen már nem állt rendelkezésre hozzá. Plusz végig kellett böngészniük a dán játékgyártó teljes választékát annak érdekében, hogy megtalálják azokat az elemeket, amelyekkel a legjobban le lehet másolni az eredeti modellt.
Az eredeti teljesen rekonstruált példány ma is megtekinthető Ulmban
A hátsó ajtónál postaláda is van
A páros legókalandjai azonban itt még nem érnek véget. Összesen 62 ilyen Kässbohrer buszra kaptak megrendelést, vagyis még jó néhány évig a kedvenc tevékenységükkel tölthetik az idejüket. Fontos könnyebbség lesz azonban, hogy most már tudják, milyen elemekkel és alkatrészekkel kell dolgozni ahhoz, hogy a végeredmény lélegzetállító legyen.
