Sorozat: Motorkerékpár-múzeum Gyomaendrődön
A nyolcvanas évek közepén felkeresett valaki, és motorkerékpárokat ajánlott eladásra, cserére – írja Sóczó Elek. Volt egy meglehetősen vegyes R68-as BMW-m, amit akkoriban vásároltam, és le is kellett vizsgáztatnom. Amikor az irodában a vizsgabiztos meglátta a forgalmit, már rohant is ki, megnézni a motort. Az okmányban ugyanis az állt: BMW R75/S. Érdeklődésének magyarázata, hogy neki is volt többek között két R75-ös BMW-je és két KS 750-es Zündappja, így az S jel igencsak fellelkesítette. Rögtön kiderült, hogy a vázban egy 650-es, orosz Ural blokk van, és csak a többi BMW. Javasolta, szabaduljak meg a „nemzetközi” motortól, ami azóta tudom, nagy hiba volt, mert az R68-as ritka típus, és lett volna már belevaló motor. Mindenesetre, amikor felkeresett egy úr Bicskéről, és ajánlott érte egy Gilera Marte LTE-t, amely rendszámos volt és igencsak átalakított, létrejött a csere. Még vásároltam is tőle egy Zündapp DS 350-est.

Hazafelé jövet beugrottam Pesten a Nagykőrösi úti használtcikk-piacra. Nagyon megtetszett három német motor. Egy DKW RT 175 VS, egy Triumph BDG 250 SL és egy Adler MB 250-es. Utóbbi akkor kiesett a vásárlási körből, mert úgy véltem, hiányzik a csomagtartója, így a hátsó ülése is. Szép állapotban voltak, kettőt fényezni sem kellett, úgy állnak ma is a kiállításon.

Nagy nehezen elhelyeztem a bicskeivel immár négy motort az autóban és az utánfutón. A Volga jóízűen nyelte a kilométereket hazafelé, talán mert érezte, hogy kétféleképpen is súlya van a rakománynak. Amint hazaértem, fiammal elővettük a szakkönyveket, és kiderült, az Adlernek nem tartozéka a hátsó nyereg és a csomagtartó. Gyors döntés a családi tanácsban (Isten jó családdal áldott meg), hajnalban pedig vissza Budapestre, mire nyit a piac, nehogy valaki megelőzzön. No és közben kölcsönkérés, mert kiderült, hogy üres a kamra.

Nyitáskor már a kapuban várakoztam, kegyes hazugsággal, hogy épp arra vitt az utam, célfuvarban vagyok. Erre a motorra is kaptam némi árengedményt, mint az előzőekre, és még vettem egy SB 350-es DKW-t. Utólag azt mondom, jó döntés volt, mert az öt motorból négyet azóta sem kínáltak. Bővült így a kör a német technikából, amelynek nagy tisztelője vagyok, s tovább írtuk a műszaki történelmet a jövő számára, mert a jelenkor nem igazán értékeli.

És végül még egy BMW-történet. Váncsodon, egy ismerősömnél a kert végében, nyakig érő gazban állt egy BMW roncs. Sötétben értem a tetthelyre, égő fóliadarab „ontotta” a fényt. Kézrátétellel próbáltam felismerni az elszomorítóan tönkretett technikát. BMW R66-os váz, R12-es villa, kerék és fék, Ural difi, motor semmi. Attila fiam hét darab sarokköszörűvel távolította el a vázról a fölösleget, ám mégis ez a váz indította el egy R66-os újraépítését. A motor másodmagával, egy R20-assal a közelmúltban a BMW európai találkozóján a Tihany szálló halljában volt kiállítva négy napon át. Az volt életem első motoros találkozója, de megérte, mert kulturáltan zajlott és a szépségversenyen zsűritag lehettem.

(Folytatjuk)

Ezt a cikket teljes terjedelmében és az összes képpel a Veterán Autó és Motor 1999/négyes számában olvashatja.