Chevrolet Camaro dragster
A dragster motorját két karburátor látja el benzin-levegő keverékkel. A klasszikus V8-as motor két hengersora között kapott helyet a Weiland márkájú kompresszor. Kompresszor nélkül egy igazi dragster elképzelhetetlen, a monumentális szerkezet meghatározza az amúgy is igen látványos Camaro külsejét. Ezen az autón minden hatalmas. A kompresszort egy 7.5 centiméter széles bordásszíj hajtja, ami nagyjából háromszorosa egy normál vezérműszíjnak és hétszerese egy átlagos ékszíjnak. A hétezerig húzatható motor teljesítménye alapesetben 560 lóerő körül van. Már ez is pont a kétszerese egy nagyon komoly utcai versenyautónak, például a Subaru Impreza Sti-nek vagy a japán normás Nissan Skyline 25GT Turbónak, de a nitrós teljesítménynövelés ezen még mintegy 250 lóerőt dob. Csak összehasonlításképpen: ez az érték megegyezik az Alfa 156 GTA legnagyobb teljesítményével.

A nitrós erősítés lényege abban áll, hogy a nitrogén-dioxid több oxigént tartalmaz, mint a levegőben található 21 százaléknyi oxigén. A nitró fajlagosan magasabb oxigéntartalma miatt több üzemanyagot lehet adagolni a nitrogén-dioxid gázhoz, a többlet benzin pedig képes el is égni a nagyobb mennyiségű oxigén miatt. Ez lórúgásszerű teljesítmény-növekedést eredményez a motor élettartamának rovására. A nitrózás csak olyan motoroknál alkalmazható teljesítménynövelési módszer, amelyek hatalmas szilárdsági tartalékkal rendelkeznek. Nem véletlen, hogy a nitró elsősorban Amerikában terjedt el, mert az ottani hatalmas öntöttvas motorblokkok elviselik az eredeti többszörösére ugró égési hőmérsékletet és óriási égési csúcsnyomást. A nagyon magas égési csúcsérték miatt beolvadhatnak a dugattyúk, tönkremehetnek a főtengelycsapágyak, ezért tényleg kizárólag olyan motoroknál vethető be a nitrogén-dioxid, melyekben óriási a tartalék. Alkalmazni elsősorban kompresszorral hajtott motorokon érdemes, szívómotoroknál sokkal kisebb a többleterő.

Az nitró egy a csomagtartóban elhelyezett palackból a dragster Camaro hasa alatt elvezett csövön át érkezik a hengerekhez. A nyolchengeres motor égéstereibe hengerenként egy-egy cső vezeti a nitrogén-dioxidot és a beszabadítása után felhasználható plusz benzint. Összesen tehát 16 cső szolgálja ki a motort nitrógázzal és többletbenzinnel, a hengerekbe pedig a kompresszor tömi a nitrós benzin-levegő keveréket. A nitrót a pilóta engedheti be a motorba padlógáznál, két kapcsoló segítségével. Az első készenlétbe helyezi a rendszert, a váltókaron található kis kapcsoló pedig beszabadítja az égésterekbe a nitrógázt.

A komoly technika komoly műszerezettséget igényel. Mivel a széria műszerfali órák nem volnának alkalmasak a feladat ellátására, a kompresszor mögé öt új mérőműszert építették be. Az órák közül kettő a két alsó benzinpumpák működéséről szolgál információval, egy a feltöltőről tájékoztat, egy pedig a vízh és a motorolaj hőmérsékletadataival segíti a vezetőt. A belső térben egy a motor erejéhez méltó méretű fordulatszámmérő trónol a műszerfal tetején. Az órán beállítható a legnagyobb motorfordulat valamint egy kis forgatógomb segítségével a sebességváltáshoz ideális fordulatszám, ami igen hasznos a hátsókerékhajtású versenyautó megzabolázásával elfoglalt pilótának.

Az 1978-as évjáratú autó karosszériája jófajta detroiti acélból való, így az első toronymerevítőkkel együtt kellően erős a motor 800 lóerős teljesítményéhez. A széria karosszéria jó nehéz is, de a kompresszorral feltöltött 5.7 literes motort ez nem akadályozza meg abban, hogy körülbelül négy másodperc alatt százra gyorsítsa a kéttonnás testet. A karosszéria mellett a széria futóműben is bőven van kiaknázható tartalék. Megegyezik a sorozatgyártású Camarókkal a hátsó híd és az oldalanként egy laprugóköteg. A tuning csak optikai a hátsó futóművön, a hátsó kerékdobokat, dobfékeket, differenciálművet és a teljes hátsó hidat krómozás díszíti.

A lóerőkkel a hajtott két hátsó kerék vív harcot. A motor túlerejéről Déri András azt mondja, hogy „Bármit rárakhatsz, indulásnál akkor is kipörög a kerék és táncolni kezd az autó.” A gumik hátul 305 milliméter széles Goodyear abroncsok, csak versenycélra használhatók. A gumik oldalán erre felirat is figyelmeztet. Elöl alacsony oldalfalú, 205/50-es gumikon gyorsul az autó. A dragsterekre szerelt görgős végű hátsó kitámasztó elem az autó orrának túlzott felemelkedését gátolja meg. Déri András Camaróján ez azonban díszítő kellék, mert a nehéz orrú autó nem emeli fel első kerekét.

Az utastérben két ülés található, de a szabályok biztonsági okokból tiltják, hogy a vezetőn kívül még valaki üljön az autóban. Déri András így egyedül gyorsul, bár ő szívesen beültetne maga mellé egy-egy szerencsést, hogy más is kiélvezhesse, milyen az, amikor a hatalmas nyomaték beleharap az aszfaltba és 8.8 másodperc alatt már túl is van a célvonalon 201 méterrel arrébb. Az autón nincs rendszám, de az utcai forgalomban egyébként sem venne részt. Végsebessége ezért ismeretlen.

A motorból egy ötfokozatú kézi váltóba jut az iszonyatos erő. Mivel a nyomatékfolyam könnyedén bedarálná a széria váltót, egy külön a gyorsulási versenyekre tervezett sportváltó adja át a teljesítményt. A félelmetes nyomatékot egyetlen kuplungtárcsa igyekszik átvinni. A kuplungon a megszokotthoz képest úgy bő négyszeres vastagságú ferrodo küzd a motor brutális erejével. A kiegyenlítőműben önzáró differenciál javítja a gyorsulást, megakadályozva azt, hogy a differenciálmű a kevésbé tapadó kerékre küldje az erőt a jobb tapadással rendelkező helyet. Ezt a kiegyenlítőmű felépítéséből adódó jelenséget nevezik ledifferálásnak.

Előfordul, hogy egy Mitsubishi Lancer EVO gyorsabban teszi meg a Hungaroring célegyenesében a 201 méteres távot, de ezek az autók hangban, megjelenésben nem nyújthatják ugyanazt, amit a Camaro. Ennek az autónak mindene a gyorsulásról szól, a nitrós teljesítménynöveléstől az ötpontos öveken át kézzel is benyomhatóan puha, negyedmérföldes gyorsulási versenyekre kifejlesztett hátsó gumijain át.