1978-ban mutatta be Prelude nevű sportautójának első generációját a Honda. Egy évvel a bemutatás után Japánban kabrió kivitelben is megvásárolható volt a sporkocsi. A Prelude első generációját 1982-ig gyártották. Akkor jelent meg a második Prelude, amely talán a legsikeresebb volt a négy generációt megélt típusból. A kétajtós sportkocsi akkor divatos bukólámpáival még ma is népszerű az elfogadható összegért sportkupét vásárlók számára. A második generációs Prelude-öt majdnem tíz évig gyártották, utódját, a már gömbölyű kétajtóst 1991-ben mutatták be.
1996-ban debütált a mostani és talán utolsó Prelude. A „nagyszemű” kupé két motorral és akár aktív-négykerék-kormányzással is megvásárolható volt. Az aktív négykerék-kormányzás lényege, hogy kis sebességnél, például parkolóba beálláskor a hátsó kerekek az elsőkkel ellentétes irányba fordulnak el, ami csökkenti a fordulási sugarat. Nagy sebességnél viszont a hátsó kerekek enyhén az elsőkkel megegyező irányba fordulnak, így semlegesen tud fordulni az autó gyors kanyarvételnél is. A szériaautók között ritka igényes megoldása volt az utolsó generáció 2.2 literes modelljének, hogy második fokozatát többszörösen szinkronizálták.
Passzív négykerék-kormányzást a Citroen alkalmaz. A francia gyár a ZX-en és a Xsarán alkalmazott rendszere abból áll, hogy a hátsó kerékfelfüggesztés rugalmasságának köszönhetően a kanyarban ébredő erők hatására a hátsó kerekek is elfordulnak valamelyest, az elsőkkel megegyező irányba.
