Ha lúd, legyen kövér alapon az egész hosszú hétvége az autóversenyzés jegyében telt. Szombat, vasárnap pályaépítés, erre most még a múltkorinál is nagyobb terület, több hektár állt a szervezők rendelkezésére. Így aztán jól meggondolta az ember, hogy kordában tartja-e a gyomra és a igényeit, vagy legyalogolja a pálya és a büfé közötti távot. Mire visszaér, úgyis újra megéhezik. A szponzorok egyébként a benevezett versenyzőknek ebédet biztosítottak, így ki-ki gyomorzatának megfelelően választhatott a pacalpörkölt- és a marhapörkölt főtt krumplival kompozíciók között. De a jól megérdemelt ínyencségek előtt még dolgozni is kellett. Nem is keveset.
A pályát ismét hosszúra tervezték, el akarták kerülni, hogy a versenyzők úgy érezzék, még fel sem mentek a pályára, máris vége. Általános vélemény volt: „Bedurrant a karom, mire végigmentem!”. Talán a hossz és a kanyarok száma is inspirálta a versenyzőket, hogy megmutassák a legdrágább reklámfelületet, az alvázat. Ez három autónak is sikerült. Egy Trabi nyitotta a sort, majd egy FIAT Argenta és melléjük egy Zsiguli parkolt fejtetőre. Szerencsére kutya bajuk sem esett, a tűzoltók és a mentők tovább unatkozhattak a pálya szélén. Nézői szemmel azonban sajnálatos volt, hogy a füves-földes pálya egy részét a távolság miatt nem lehetett látni (a borulós kanyart sem, sajnos). A verseny gördülékenységét hivatott segíteni, hogy a pálya nyomvonala nem keresztezte egymást, külön rajt- és célvonal volt. Így egyszerre két verda is nyomulhatott a két és fél – háromperces pályán, az utolérés veszélye nélkül.
A tanulópénzt viszont még a harmadik verseny is megfizettette a szervezőkkel. Úgy gondolták, egyenlő esélyeket biztosítanak az egy kategóriában indulóknak azzal, hogy hasonló pályafeltételek mellett, egymás után indítják őket. Először a női, majd az N1, N2, stb. mezőny indult. Ez nem csak azt eredményezte, hogy a szpíkernek ötlete sem volt, hogy az önkényes sorrendben épp melyik versenyző száguld a pályán (főleg, ha egy autóval hatan indultak), de a versenyzők sem tudták, mikor kerülnek sorra, így sokszor késtek, vagy csak felszólításra álltak rajthoz. Amit tehát megspóroltak a réven, azt elvesztették a vámon. Talán mégis egyszerűbb lenne a rajtszámos sorrend. Legyen annyi előnyük a korán érkezőknek, hogy alacsonyabb rajtszámot kérhetnek, mint a későn jövők.
De vissza a kezdetekhez. A pályaépítést a hétfői edzés követte, két kört mehetett minden nevező, amit a legtöbben ki is használtak, így a hétfő is felért egy versenynappal. Főleg azért, mert olyan autók is eljöttek, mint egy EVO VI-os Mitsubishi, egy Skoda Octavia RS vagy egy Opel Calibra Turbo. Feltűnő, hogy versenyről-versenyre egyre többen neveznek, az indulók száma hetven fölött volt, köztük több hivatásos versenyző. Több pesti „aszfaltmenő” is átpártolt erre a versenyre, talán rájöttek, hogy ugyanannyi pénzért többet autózhatnak (és még enni is kapnak!). Aki kedden nevezett, kilenc óra előtt kipróbálhatta a pályát. Kilenckor rajtolt a felvezető autó, az utolsó pedig öt körül ért célba. Fél óra múlva tizenegy kategóriában hirdettek eredményt. Az abszolút első helyet szokása szerint Fazekas Imre tette magáévá a fekete BMW volánja mögött.
Napos idő volt, de nagyon fújt a szél. Ez csak fokozta a gyönyört a rajtnál és célnál álló nézőkben, amikor a futamok végén induló négy szöcske beterítette őket homokkal és porral. No de ez a „versenyfíling”. A tombolán, megtartva a jó szokást, navigátori helyeket lehetett nyerni a különlegesebb versenyautókba, és újabb szponzoroknak köszönhetően autó-felszerelési cikkeket is.
A szabadszállásiak lelkesedése továbbra is töretlen. A nézők szép számmal jelentek meg a versenyen, a helyi szponzorok támogatása sem csökkent. A legszembetűnőbb azonban, hogy az épített Zsigulik és Ladák feljebb léptek az evolúciós létrán (már ők is EVO III-nál tartanak!), csövekkel és változatos színvilágú festékanyaggal lettek gazdagabbak és nehezebbek.
A verseny jó hangulatban telt, a szervezés dicséretet érdemel. Tegyük is meg: Ügyesek voltatok fiúk! (És a lányok is. Nélkületek nem ment volna!). A helyiekkel együtt most már egyre több versenyző várja, hogy az első hó beterítse a szabadszállási határt, és határtalan csapatás helyszínévé váljon.
