Legnagyobb meglepetésemre a korai időpont ellenére már csaknem tele volt a parkoló. A hangszóróból dőlt az MC hangja (gondolom ő lehetett a klub vezetője), aki egészen a programok végéig szóval tartotta a népet. Első körbenézésre majd leesett az állam, legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy kis hazánkban ilyen fanatikus Trabisok élnek. Csak úgy repkedtek a százezrek a kocsik felett, de akadtak olyan verdák is, melyek ára már a másfél millát súrolta. Halkan jegyzem meg, hogy némelyik még mindig nem volt kész az irdatlan sok pénz ellenére, legalábbis a tulajdonosok ezt mondták. Még van ötlet a fejükben, amit meg akarnak valósítani. Ülések, motorok, fékek mind-mind más típusból átültetve, és persze a felnikről se feledkezzünk meg, minden fajta és forma megtalálható volt. A legbrutálisabb egy 7×15 collos garnitúra 195/45-ös papucsokkal. Nem lehetett gyenge feladat „aláfaragni”.
No de vissza a programokhoz. Szinte egész délelőtt szavazások folytak, ugyanis rengeteg kategóriában díjazták a megjelent autókat. Találkozó legszebb autója, legszebb fényezés, motortér, utastér, legeredetibb autó (MERKUR rendszámkeret sokat dobott a latba), legszakadtabb verda, stb. „kitüntetéseket” vehették át a büszke tulajok. A szivárvány minden színében lehetett hátsó lámpaburát kapni kétüteműhöz (néhány kissé Barbie-s hatást keltett), de azon kissé kiguvadt a szemem, hogy az 1.1-esbe tizenötezer forint a fordulatszámmérő! Ezt sem Trabis pénztárcához igazították! (a Golfba nyolcezer volt a teljes műszeregység!) Aki itt akart négykerekűjének optikáján változtatni jó helyre tévedt, ugyanis a börzén minden kiegészítőt megtalált, spoilerektől a kormányig.
Dél körül már elkezdtek hazaszállingózni a résztvevők (elvégre nem minden nap várják az embert finom vasárnapi ebéddel), összességében egy érdekes és szemet gyönyörködtető programmal töltöttük el a vasárnap délelőttöt.
