Az indulók nem voltak sokan, talán a párhuzamosan rendezett verseny, talán a választások miatt, de így legalább jóval sötétedés előtt eredményt lehetett hirdetni.
Reggel nyolckor már megindult a mozgolódás a tanpályából versenypályává változtatott helyszín körül. Két óra valószínűleg elég volt a verseny előtt, hogy mindenki megcselekedje, amit, megkövetelt a haza.
Az első futam fél tízkor kezdődött és körülbelül ebédidőben lett vége. Az időmérést szokás szerint fotocella végezte, és az eredmények rögtön megtekinthetők voltak egy monitoron. Lehetett számolgatni, hogy még hány másodpercet kell lefaragni, és gondolatban végigfutva a nyomvonalat, azt is, hogy hol.
A pályát háromféle burkolat fedte, mindegyik különböző minőségű, és mindegyik különböző taktikát, vezetési stílust követelt. Ez tovább színesítette a hétvégi futamot. A legnehezebb a pálya felső szakaszában található sárga keramitburkolat volt, ez még a tűző napsütésben is úgy csúszott, mintha jégrallyt rendeztek volna. Az óvatlan versenyzők jó métereket csúsztak keresztben vagy magatehetetlenül előre. A pálya jó lendületes és mégis technikás volt, szűk kanyarokkal, visszafordítókkal. Én most láttam és próbáltam ki először ezt a nyomvonalat, nagyon élvezetesen lehetett autózni rajta, de a féktávokkal nem volt tréfa.
Mindannyiunk legnagyobb örömére végre elkészült Farkas Zoltán M3-as BMW-je, és a már rég látott FIAT X1/9-be is új életet leheltek, pilótája rögtön meg is futotta vele az abszolút időt. Most csak két Trabant indult, küzdelmükből Papp Gergő került ki győztesen, igaz csak tizedmásodpercekkel. Ez is jól példázza, milyen csaták folytak az egyes kategóriákban. Csak 1-es Golfból hat indult a versenyen.
A második futamra már sötét felhők érkeztek fölénk, szerencsére csak kisebb szemerkélés lett belőle, így mindenki ugyanolyan körülmények között javíthatott, vagy ronthatott előző idején. A végelszámolásnál a jobbik köridő számított. Az egyenlő esélyekről csak annyit említenék még, hogy a slick gumi használata (E jelű, vagy sem) nem illik a széria kategóriába. Van, aki megteheti, hogy négy versenygumit hozzon magával, de van, aki utcai autójával nevez. Tudom, hivatalosan lehet N-ben indulni E-s slickkel, de mégis meg kellene hagyni az esélyt az amatőröknek és azoknak is, akik nem komolyabb technikai háttérrel érkeznek egy ilyen színvonalas versenyre. Azt hiszem, erre találták ki az N kategóriát.
Persze itt is jelen voltak a hangadó elemek, szerencsére a kultúrált fajtából, akik showman-ként szórakoztatták a körülállókat, minden mozzanathoz hozzáfűzve valamit. „Mozzanat” pedig volt bőven, a pályát szegélyező sövényfal rendesen meg lett ritkítva, csak nem felülről, hanem szakaszosan és keresztül. A legnagyobb irtást egy sárga Zsiguli végezte, melynek csak a hátulja látszott ki a növényzetből, s csak egy másik autóval lehetett kiugratni a bokorból. De más autók is szereztek kisebb-nagyobb fénysérüléseket.
A verseny lebonyolítása rutinosan, zökkenőmentesen folyt. A számítógépes feldolgozás miatt az eredményhirdetésre nem kellett várni, hat óra körül a dobogósok már kupát szorongatva ünnepelhettek. Összességében csak jót lehet elmondani erről az autós eseményről is, tehát nem kerülhet be a Fókusz szenzációhajhász műsorába.
Találkozunk május közepén a Mogyoródi úti tanpályán.
