Le Mans-i hangulat
Mivel évente csak egyszer rendeznek 24 órás megbízhatósági versenyt Le Mans-ban, a pálya körüli hangulat egyetlen Forma-1-es futaméhoz sem hasonlítható. Már maga a rajtprocedúra is egyedi, mivel egy órával a rajt előtt az összes induló autó felsorakozik a pálya szélén, a csapatok három-három versenyzőjét pedig egy-egy autó mutatja be a közönségnek a célegyenesben.
A leintés után is hasonlóan nagy az öröm, mivel nincs levezető kör, hanem a célegyenes végén az autók befordulnak a boxutcába, és minden egyes versenyautót azonos hangerejű üdvrivalgás fogad. Amint az utolsó autó is beért, a nézők előtt megnyílik a kapu és elözönlik a pályát. Alig fél órával a leintés után azonban már szinte teljesen kiürül az összes tribün, csak a több tonna szemét marad a nézők után.
A pálya különlegességének egyik titka, hogy 13 650 méter hosszú aszfalt nagy részén hétköznapokon autók közlekednek, és csak a verseny napján reggel hatkor zárják le, a futam után pedig néhány órával már újra járható személyautóval. Az előzetes adatok szerint idén közel 250 ezren látogattak ki Le Mans-ba. Szerte Európából érkeznek autószeretők, ám legtöbben talán a szomszédos Angliából térnek át.
Az Angliából érkezők szeretik megadni a tisztelet a versenynek, és erre az alkalomra előszedik a garázsból régi, különleges autóikat is. Sokan jöttek Bentley Arnage-zsal, Maserati 3200 GT-vel, és láttunk egy Olaszországból érkezett Lamborghini Murciélagót is. A régi autók szerelmeseinek is van miben gyönyörködniük. Lotusból és MGB-ből rengeteg van, de akad Jaguar E-Type és régi Bentley is. Az általunk felfedezett 1927-es Bentley tulajdonosa minden évben veterán autójával jön át a szigetországból. Az út még ezzel a matuzsálemmel sem hosszú, mivel ha elég bátor, akár százzal is tud tépni 75 éves Bentley-jével.
A pálya közbenső részén rengeteg sátrat állítanak fel, és a szurkolók még éjszaka sem hagyják el a ringet. A boxutca háta mögött és a tribünök környékén 24 óra alatt folyamatos a nyüzsgés, egy perc megállás sincs, ahogy a pályán sem.
A versenyt megelőző tesztelések alapján sejteni lehetett, hogy az Audi Motorsport versenyautóit nagyon nehéz lesz idén megszorítani. A kérdés csak az volt, hogy az Audi négy autója közül melyik szerzi meg a német csapat számára a harmadik győzelmet. A Joest istálló tétje volt a legnagyobb, mivel 2000-ben és 2001-ben a Frank Biela, Tom Kristensen, Emanuele Pirro hármas már tudott nyerni, és ha 2002-ben is elsők lesznek változatlan felállásban, azzal rekordot állítanak fel. Korábban ugyanis egyetlen csapat sem akadt, amely háromszor is nyerni tudott volna azonos pilótákkal.
Ennek megfelelően az időmérő edzésen a North America kettes számú autója vívta a legnagyobb csatát a Joest 1-es számú gépével. Az első helyet az előbbi szerezte meg, ám ez a minimális különbség szinte nem is számít a 24 órás versenyen, főleg mivel délután négykor repülőrajttal kezdődik az egynapos küzdelem.
Gumikörkép
Kiss túlzással azt lehet mondani, hogy a Le Mans-i 24 órás versenyre kilátogatóknak a fürdőnadrágtól a télikabátig mindennemű ruhadarabot be kell csomagolni a kiszámíthatatlan időjárás miatt. Így érthető, hogy a versenyautók gumiválasztására különös figyelmet fordítanak. Tavaly például sok csapat azon vérzett el, hogy a pálya bizonyos részein esett az eső, másutt pedig ragyogóan sütött a nap. Ilyen esetben a legtöbb csapat intermediate, azaz köztes gumit használ.
A 24 órás versenyen az abroncsok teljesen más igénybevételnek vannak kitéve, mint a Forma-1-ben. A Forma-1-es autók teljesítménye ugyan nagyobb, ám a Le Mans-ban induló autók gumijainak hosszabb távon kell teljesítenie. Egy Forma-1-es futamon átlagosan 250 kilométert tesznek meg az autók, miközben egyszer vagy akár kétszer is cserélnek gumit. Le Mans-ba akár 40-50 kört is megtesznek egy garnitúra gumival. Épp ezért talán érthető is, hogy míg a Forma-1-ben jelenleg a Bridgestone viszi a prímet, addig Le Mans-ban a Michelin az úr.
1998 óta minden évben Michelin gumival induló versenyautó végzett az első helyen. 2002-ben a csapatok több mint felét a Michelin látta el gumival. Az LMGTP-t nem számítva az összes kategóriában Michelin gumin futó autó szerezte meg a pole pozíciót és a leintéskor is három kategória győzelmet tudhatott magáénak a Michelin, és persze a legfontosabbat, az összetett első helyet is.
A gumik rejtelmeibe Jim Mariott avatott be bennünket, aki az MG csapat gumifelelőse. A mindenki által csak Jim „Tyre-Man”-nek hívott úr mondja meg, hogy mikor milyen gumit tegyenek az autókra. Fontos különbség a Forma-1-hez képes, hogy Le Mans-ban engedélyezik a slick (barázda nélküli) gumik használatát. A gumi kiválasztása mellett az is Jim feladata, hogy a jónak vélt nyomást is beállítsa a gumikon.
Amikor meleg van, kicsit nagyobb a kerekek nyomása és puhább gumit tesznek fel, amint este hűlni kezd a levegő, azonnal lejjebb viszik a nyomást. A verseny közben folyamatosan figyelemmel tudják kísérni a kerekek nyomását, de változtatni nem lehet rajta.
Fontos biztonsági előírás a Le Mans-i versenyen, hogy boxkiálláskor először is le kell állítani az autót, és csak utána lehet teletankolni. Miközben tankolják, még nem szabad a kerekekhez nyúlni. Az autón csak oldalanként két szerelő cserélheti a kerekeket. Az elhasznált gumikat letakarítják, és Jim alaposan megvizsgálja őket, hogy jó volt-e a gumiválasztás. Az eredmény alapján dönt, hogy legközelebb milyen abroncsot tegyenek fel.
Egy verseny alatt kb. 150 abroncsot használnak el autónként. A Michelin gumik állítólag azért szerepelnek olyan jól Le Mans-ban, mivel hamar, egy kör után elérik maximális teljesítőképességüket, és utána sokáig meg is őrzik azt. Ahhoz, hogy a gumik minél hamarabb bemelegedjenek, előmelegítik őket egy sátorban, ahol 90 fokos levegő kering.
A várakozásoknak megfelelően az Audik dominálásával indult a verseny. A 8. sorból induló japán színekben versenyző Audi R8-as felzárkózott a három vezető Audi mögé és kezdtek folyamatosan elszakadni a mezőny többi részétől. Az élen a Joest és a North America autója váltogatta egymást.
Meglepő módon az R8-asoknak nem az LMP900-as kategóriából akadt kihívója, hanem eggyel lejjebbről. Az LMP675 abszolút esélyeseként induló MG-k sikeresen felzárkóztak a négy Audihoz. A brit sportkocsigyártó tavaly tért vissza a 24 órás versenyre, ám akkor egyik autójuk sem tudott célba érni. Akkor azzal magyarázták mindkét autójuk elvesztését, hogy kevés idejük jutott tesztelésre. Idei terveikről magabiztosan nyilatkoztak, mivel elegendő alkalmuk volt az MG felkészítésére.
A Mark Blundell csapatfőnök által vezetett 27-es MG azonban műszaki hiba miatt visszacsúszott a 16. helyre, ám a 26-os MG egészen a második helyik masírozott, amihez persze kellett a 3-as Audi defektje is. Eközben a másik MG kezdett visszaaraszolni az élmezőny közelébe. Ekkor este 11 volt, lassan kezdett teljesen besötétedni és az 50 indulóból még 47 versenyben volt.
Kevéssel éjfél előtt a 30-as számú MG-Lola (amely a gumin kívül szinte alig tér el az MG két autójától) kigyulladt. A pilótának szerencsére nem esett baja, de amíg autóját sikerült eltávolítani, beküldték a biztonsági autót. A safety car 35 percig volt a pályán, az első helyen ekkor az 1-es számú Audi autózott, mely a verseny végéig már ki sem engedte kezéből a rekordot jelentő helyet. A biztonsági autó távozásakor a negyedik helyen autózó 26-os MG váltója feladta a szolgálatot, így kiállni kényszerült. Ezzel az LMGTP kategória egyetlen indulója, a 8-as Bentley zárkózott föl az Audi trió mögé.
Kis Le Mans történelem
A talán legnagyobb hagyományokkal rendelkező autóversenyt, a Le Mans-i 24 órás megbízhatósági versenyt 1923 óta rendezik meg. Az évente megrendezésre kerülő viadalt először 1936-ban törölték, majd a második világháború miatt 1940 és 48 között nem rendezték meg. A legtöbb győzelmet a Ferrari szerezte meg, ráadásul 1960 és 65 között hat alkalommal is nyerni tudtak. 1923-ban a pálya hossza 17 262 m volt. Az elmúlt 70 futam alatt 12-szer módosították a pálya nyomvonalát, legutóbb idén. Most 13 650 méter hosszú a pálya. Az első versenyen még 107,328 km/óra volt a győztes Bentley átlagsebessége és összesen 2209,536 km-t tett meg a 24 óra alatt. A legtöbbet 1971-ben autózta a győztes Porsche. Összesen 5335,313 kilométert futott a versenyen.
Valamivel kettő előtt ismét pályára szólították a biztonsági autót, mivel az egyik Peugeot olajat engedett az aszfaltra. Az olajfoltot 37 perc alatt eltakarították, a közbenső időt, amíg a vörös zászló mellett a safety car pályán volt, sokan az addig halogatott szervizelésre fordították. Fél három körül néhány csepp eső hullott, de nagyobb zápor nem alakult ki, így mindegyik csapat maradt a száraz slick guminál.
Az éjszaka további része viszonylag csendben zajlott, ám reggelre több versenyautó is feladta a szolgálatot. Először a Bentley ijesztett rá a csapatára, miután hosszú percekig csak állt az egyik kanyar bejáratnál. A brit autó azonban folytatni tudta a küzdelmet, nem úgy, mint az először induló Spyker, melynek motorjában több mint két órán át csak öt henger működött a hatból, és végül kiállni kényszerült.
Az egyetlen talpon maradt MG kezdte szépen ledolgozni lemaradását, ám hirtelen fehér füst tört elő az autóból. A táv kétharmadánál a 27-es MG kiesett, így a 25-ös WR Peugeot vette át az LMP 675 első helyét. A Peugeot 13 körrel előzte meg a kategória másik versenyben lévő autóját, a Reynardot.
A legnagyobb feltűnést kiváltó Morgan Aero 8 a verseny 16. órájában esett ki, így már csak Porsche GT3-as maradt állva az LM GT-ben. Ebből a kategóriából először a Ferrarik potyogtak ki, majd a Spyker és végül a Morgan is. Szinte egyszerre ért véget a verseny a Panoz mindkét autója számára, a leintés előtt alig pár órával.
A verseny 18. órájában a vezető helyen haladó 1-es Audi egy kisebb baleset részese volt, így egy be nem tervezett boxkiállást kellett beiktatnia a csapatnak. A hosszadalmas szervizelés miatt a Joest csapat Audijának előnye egy körre olvadt.
Az egy kör viszont bőven elegendő volt arra, hogy végig élen tudjon maradni a Joest autója. Az első három sorrendje nem változott a délután négy órás leintésig: első az 1-es rajtszámú Joest, második a 2-es North America, harmadik a 3-as Joest Audi lett. Frank Biela, Emanuelle Pirro és Tom Kristensen ezzel rekordot állított föl, mivel még soha egyetlen csapat sem tudott győzni háromszor ugyanazzal a csapatösszeállítással. A negyedik Audi hetedik lett az összetettben.
Sarokszámok
A 24 óra alatt az elsőként célba érő 1-es rajtszámú Audi 375 kört tett meg a 13 650 méter hosszú pályán. A legkevesebbet a 10-es számú Vaillante tette meg. Mivel ahhoz, hogy érvényes legyen a célba ért versenyzők eredménye, legalább az első autó által megtett kör 70 százalékát (262 kör) meg kell tennie a leglassabbnak is, a Vaillante eredményét érvénytelenítették. A leggyorsabb autó átlagsebessége a boxkiállásokat is figyelembe véve 213,068 km/óra volt. A leglassabbé 85.033 km/óra. A legjobb kört is az első Audi futotta, 3:33:483-as idővel. 24 órás verseny kezdetén 50 autó sorakozott fel a rajtrácson, és 27 célba is ért közülük. Becslések szerint a versenyre 250 ezren látogattak ki.
A 24 óra letelte előtt néhány perccel hideg zuhanykény érte a WR Peugeot csapatot autójuk defektje. A versenyautó a 13 650 méter hosszú pálya több mint felét jobb hátsó defekttel tette meg. A leszakadt abroncs megrongálta a karosszériát is, így az új gumi is szinte azonnal kidurrant. A Peugeot-nak újabb kört kellett teljesítenie három keréken a leintésig. A kategóriagyőzelem ugyan elúszott, de az autó legalább célba ért.
Az LM GTS kategóriában idén a Corvette-eké volt a főszerep. A 63-as és a 64-es Chevy csatázott az első helyért, és végül az előbbi nyert. A GT-k közt csak Porsche ért célba. Első a 81-es GT3-as lett, alig egy kört verve a 80-as rajtszámúra.
