Szóval teljesen letörve indultunk az északi nagyvárosba, útközben még reménykedve, hogy nem lenne igazságos, ha egész nap ilyen pocsék maradna az idő. Azt gondoltuk, hogy a fele társaság nem fog eljönni, féltve garázsban őrzött kedvencét. (Szerencsére, mint utólag kiderült, nagyot tévedtünk.)
Megérkezésünkkor csak négy autó állt a strand kempingjében, el lehet képzelni, milyen „letargált” hangulat zuhant ránk. Fél tízkor aztán mintha megbolydult volna a környék, egymás után döngettek be a gépek. Az idő továbbra is kilátástalan volt, de úgy néz ki mégsem akart senki otthon gubbasztani.
Jókedvünk egyből az egekbe szökött a sok ismerős és a rengeteg szép autó láttán. Végre nem én vagyok az egyedüli „hülye”, aki egy millát költ a huszonéves verdájára! Kezdjük korok szerint: több tucat Bogár, egy Karmann Ghia, rengeteg Golf (mind a négy generációból), Jetták, Polók, a Scirocco Klub tagjai, Corradók, ja és a Transporterek T1-től a T4-ig. Voltak Audik, a VW konszern Skoda csoportját egy szépen felkészített Felicia és egy Octavia Kombi képviselte.
Sok autó büszkén viselte magán az „Ott voltam” feliratot, jelezvén múlt havi részvételét az ausztriai találkozón. A köszöntő után következett a felvonulás. Rendőri kísérettel több mint kétszázharminc autó vonult végig a városon, nem kis ámulatot keltve. Persze volt, aki anyázással fogadta a végeláthatatlan VW áradatot, mivel nem tudott kikanyarodni, mi meg nem engedtünk be típusidegen autót a csatasorba. Ennyi egó most azt hiszem megbocsátható.
Az értelmesebbje leállt az út szélére végignézte a vonulást, esetleg együtt örült a dudáló, villogó, kiintegető emberekkel, s utána kényelmesen folytathatta útját, no de nem mindenki tudta tolerálni az ilyen fajta kizökkentést a szombati bevásárlásból.
Így több autó is a sorba került, egy kispolskinak sikerült is „megcsuknia” az előtte haladó Golfot, szerencsétlen meg nekiment az egyel előtte haladónak. Nesze neked embléma nélküli hűtőrács, nagy lökhárító, stb. A felvonulás feelingje ennek ellenére fantasztikus, aki ott volt, vagy már részt vett hasonlón, az már sejti az „Együtt vagyunk!” érzést.
10-15 kilométert keringtünk Salgótarjánban, kicsit bénítva a közlekedést, majd a kempingbe visszasorolva megkezdődtek az ügyességi versenyek, vetélkedők. Lehetett időre gyertyát, kereket cserélni, totózni, gumit görgetni (persze nem a futófelületen) és gumit égetni, szlalomozni.
A résztvevők szavazatai alapján megválasztották a találkozó legszebb lég- és vízhűtéses autóját, a VW Depo különdíját a Karmann Ghia tulajdonosa vihette haza. Aki esetleg alkatrészhiányban szenvedett, kedvére kutathatott mások portékái között az ingyenes börzén.
Érdekességként egy Golf I TDi-vel gazdája úgy játszott, mint egy távirányítós autóval: gombnyomásra beindult és körözgetett a járgány. Ha már Golfnál tartunk, szerintem mi lehettünk a legtöbben, hiszen a Golfosoknak még nincs szervezett klubjuk Magyarországon, valószínűleg kiéhezettebbek vagyunk efféle megmozdulásra.
Ilyen komolyan felkészített és ilyen gondossággal felújított autók ritkán láthatók egyszerre tömegével, még merje valaki azt állítani, hogy le vagyunk maradva a szomszédokhoz képest! Lelkesedésben, ötletekben és kitartásban semmi esetre sem! Talán a pénztárcában, mert nem egy hónap alatt készül el egy mű, hanem esetleg éveken át dolgoznak vele, ahogy a családi kassza engedi.
Összességében tehát, a rossz idő ellenére remek hangulatú volt az első ilyen méretű találkozó, reméljük lesz folytatása ennek a kezdeményezésnek, mely összekovácsolhatja a VW-sek táborát, s akár hagyományt is teremthet, ha minden nyáron be tudjuk vésni a naptárba a kihagyhatatlan időpontot.
További képek a salgótarjáni találkozóról
