A későn jövők vasárnap reggel még tesztelhették a kissé megváltoztatott nyomvonalú pályát, mely pár visszafordító átalakításával gyorsabb lett. A tíz órai kezdést akadályozta a rakoncátlankodó aggregát, de amint az áramszolgáltatás stabillá vált, és a hangosítás is megérkezett, semmi sem állt a versengés útjába. Talán a rossz idő tántorított el egyeseket, mivel csak ötvennyolc nevezést regisztráltak a szervezők.
Bánhatja, aki otthon maradt, hiszen nagyon jó gyakorlási lehetőséget biztosított a váltakozó állapotú pálya. Persze azért nem dagonyázásról volt szó, csak az időnként szitáló eső miatt a pálya egyes szakaszai rendkívül csúszóssá váltak, fokozva az izgalmakat.
A zökkenőmentes lebonyolításnak köszönhető, hogy három futam is belefért a versenynapba. Végre a pilótákat sem kellett állandóan felszólítani, hogy időben sorakozzanak fel a rajthoz, és nem kellett rajtszám alapján keresgélni az autót és a versenyzőt. Így mindenki számára sokkal élvezetesebb és pörgőbb volt a verseny.
A futamok között most először került megrendezésre egy gyorsulási verseny, kieséses rendszerben. A pálya mellett így szervezett keretek között vezethették le tartalék energiáikat a pilóták, és nem került sor parkolóban való pörgésre, száguldozásra, ami úgyis kizárást vont maga után. Itt is voltak szoros csaták bőven, s a közönség is nagy lelkesedéssel fogadta az új kezdeményezést. Így a következőkben biztosan lesz folytatása ennek a betétprogramnak. Előfordult az is, hogy egy A-s Trabi levert egy verseny Zsigulit, s a 325-ös BMW sem tudott elbánni a TDi Ibizával.
Egyébként Sárközi Attila Ibizája mind a gyorsuláson, mind a szlalomon verhetetlennek bizonyult ezen a hétvégén. Bár én csak csodálom, hogy ilyen szép verdát befog versenyzésre, de mellette ülve meg kellett bizonyosodnom róla, hogy iszonyúan érzi az autó. Szinte milliméterekre megy el a pályát szegélyező gumiktól, olyan íveken halad, hogy más kétszer megy vissza, hogy megtalálja. Tehát ott vannak a másodpercek elszórva a kanyarokban, csak meg kell keresni.
Sült a hús, szólt a zene, tehát volt harapnivaló bőven, s a versenyzők a rajtszám mellé ebédjegyet is kaptak (csakhogy a hagyományok felsorolását folytassam) a „rali-burger” elfogyasztásához. A végelszámoláskor mint mindig, most is a legjobb idő számított a három közül, igaz a csúszkálások miatt a harmadik futamban csak kevesen tudtak javítani köridejükön. Röviddel a verseny után megérkezett a nem várt felhőszakadás, a legdurvább fajtából. Ezért az eredményhirdetés már a sörsátor alatt zajlott. Tizenkét kategóriában értékelték a pilótákat, az első három helyezett egy-egy oklevéllel és tisztes méretű kupával térhetett haza. Úgy látszik a serlegek mérete is egyre nő a szabadszállási versenyek ismertségével, büszkén lehet mutogatni az utókornak a megszerzett díjakat.
Reméljük a következő versenyre már az időjárás is meggondolja magát, annál is inkább, mert augusztus 19-20-án két WRC is megtiszteli a szabadszállási kupasorozatot. Érdi Tibor hozza el Subaruját és Mayer Gábor egy Escort WRC-t fog csapatni a pályán. Azt hiszem, még nem fordult elő, hogy egy amatőr versenyen ilyen értékű autók és neves pilótájuk vegyen részt. A rendezők is elégedettek lehetnek, hogy munkájukkal, balhémentes futamok lebonyolításával ismertté tették ezt az amatőr versenysorozatot.
