Azok számára írtam ezeket a cikkeket, akik csak rosszat, vagy semmit nem hallottak a Wartburgról, és azokhoz is szól, akik mindennapos használatban károsítják velük a környezetet. Utóbbiaknak néhány jó tanáccsal szeretnék szolgálni e-cikkben. Szó lesz még általánosságokról, létező, de sorozatgyártásba soha nem került típusokról.
Időszerű probléma: 2005 – Mi is lesz akkor?
Sok internetes oldal, szaklap foglalkozott a 2005-ben végrehajtandó „halálos ítélettel”, ami a kétütemű autókat sújtja. Megtudhattuk a médiából azt is, hogy ezek az autók elavultak, büdösek, és nagyon környezetszennyezőek.
Először is szeretném leszögezni, hogy szó sincsen a kétüteműek kitiltásáról a forgalomból. Habár mindenki csak így fogalmaz, amitől én szinte falra tudnék mászni, de ez nem így lesz. Az Országgyűlés elfogadott egy határozatot, miszerint minden forgalomban lévő gépjárműnek egy bizonyos határérték alatt kell lennie a károsanyag kibocsátás mennyiségének. E határozat már érvényben van, de 2005-ig az érintettek türelmi időt kaptak.
Senki egy szóval nem mondta, hogy ez kizárólag a kétütemű autókat célozza! Még akkor sem, ha sokan ezt vélik kihallani e határozatból. Ugyanúgy el fognak tűnni az utakról a kormot okádó Ikarus buszok, IFA teherautók, olajzabáló Skodák, Zsigák, és minden olyan jármű, amely képtelen teljesíteni a megszabott határértéket.
Amíg azonban a fent említett járműveknél kevésbé jelentős anyagi ráfordítással (motorgenerál) meg lehet szüntetni a nagymértékű környezet károsítást, addig a Trabantokon és Wartburgokon ez nem segít.
Marad még két lehetőség arra, hogyan használhatjuk az ominózus dátum után is kétütemű járműveinket. Négyütemű motor beépítése, vagy katalizátor felszerelése. Azonban ezek költsége meghaladja az autók értékét, vagy legalábbis aránytalanul magas, ezért sokan, fogják kéngőzokádó sárkányukat, és nyugdíjba küldik őket. Valahogy így néz ki a dolog, de azért bízom benne, hogy lesz néhány fanatikus Wartburg tulajdonos, mint én, akik nem hagyják
járgányaikat csibeóllá alakítani.
Először talán nézzük a hátrányait e négykerekű szörnynek:
-Magas fogyasztás (8-12 liter/100km)
-Nagyfokú környezet károsítás a kipufogógáz miatt
-Mai szemmel nézve igénytelen, felületes kidolgozás, pontatlan műszerek
-Hangos motor
-Beázásra hajlamos elektronika és gyújtás
-Karbantartás hiányában: hamar korrodálódó alváz, és karosszéria
Most hogy megettük a feketelevest, nézzük a Wartburg(ozás) előnyös oldalait:
-Olcsó alkatrészek
-Üzemanyag tekintetében igénytelen, bármivel el lehet pöfögtetni, csak olajat adjunk neki mellé. (Azért nem ajánlom a kísérletezgetést, maradjunk csak a jól bevált 91K-nál.)
-Bármikor, akár az út mellett is egyszerűen szerelhető, ha egy kis műszaki érzék szorult belénk. Különlegesség a kuplungbowdencsere -4 fokban és a hengerfejtömítés-cserét 35 fokban, tűző napon.
-Nagyon sokat kibír. Strapabíró!
-Karbantartásra igénytelen, de ha szeretnénk sokáig használni, akkor érdemes néhány egyszerű munkát időközönként elvégezni. Ezekre a „Jótanácsok” című fejezetben, egy későbbi cikkben térek ki.
Ezek a legszembetűnőbb előnyei és hátrányai a Wartburgoknak. Nem akarok ebbe mélyebben belemerülni, mert ez a cikk nem ezt a felsorolást célozza.
Sajnos a Trabant kultusz háttérbe szorította a Wareszokat. Jártam már jó néhány Trabant-Wartburg találkozón, én is szerveztem egyet, de legnagyobb sajnálatomra, a Trabant-Wartburgból csak a Trabant érvényesül. Manapság a Wartburgot inkább igáslónak, mint autónak használják. Nem egy építkezésen megspórolták velük a Kamaz teherautót, ez sajnos meg is látszik rajtuk. De legalább mutatja, hogy mi mindent kibír és mennyi mindenre lehet használni egy egykor szebb napokat is látott NDK „luxusautót”.
A családi, számos elismerést kivívott autókból mára málhás szamár lett. A tulajdonosok többsége nem törődik a Wartburgjával, csak beül és amikor már nem hajlandó elindulni az autó, akkor üti, vágja, és káromkodik, pedig egészen kicsi odafigyeléssel ezt mind meg lehetne előzni.
Egy ismerősöm rendelkezett olyan Wartyogóval, aminek eredeti színe piros volt, de akkorra már éppen zöldes-barnás színekben pompázott a moháktól, homoktól, bogarak hulláitól. Csak a szélvédő vezető felőli oldalán lehetett kilátni. Gondolom, a tulaj csak azt pucolgatta szorgalmasan, hogy kilásson. A többi nem érdekelte.
Ja! Fontos elmondanom, hogy a kocsi mindennapos használatban volt, és minden reggel 6-kor elindult, szállította a cementet egész nap az aktuális építkezésre, és este kilenckor leállt, hogy másnap újból kezdhesse. És ezt mindenféle karbantartás nélkül 12 évig. Természetesen az autó műszaki vizsgájának érvényessége már réges-régen feledésbe merült, de hangsúlyozom semmi nem volt átalakítva rajta, minden az eredeti Wartburg, széria autó.
Csinálja meg ezt valaki egy mai személyautóval, éveken át. Érdekelne hogy meddig bírja a próbát, például egy Opel, vagy Suzuki. Ha akad olyan jobbérzésű autógyilkos, aki kipróbálta, feltétlenül írjon nekem!
Tehát megállapíthatjuk, hogy rengeteget kibírnak a Wartburgok, és ha egy kicsit még karban is tartjuk őket, szinte elpusztíthatatlanok. A következő cikkben a legismertebb Wartyogóról, a 353-asról lesz szó.
