Rolling Tons sorozat: versenyhangulatban
Betekinthetünk a kamionversenyek színfalai mögé. A Rolling Tons magazin szerzője, az MAN meghívására, a nürburgringi pályán találkozott élőben a verseny-monstrumokkal.

Az autósportok világában járatosak jól tudják, hogy a Truck Race versenysorozat leginkább a Formula-1-es bajnoksághoz hasonlítható. A kamionok pályaversenye is igazi vándorcirkusz, kéthetente újabb és újabb helyszíneken mérik össze tudásukat az 1000-1500 lóerős szörnyetegek és az őket irányító sofőrjeik. Egyetlen lényeges különbség fedezhető fel a Formula-1 és a Truck Race között: az utóbbit csak európai helyszíneken rendezik.

A két versenysorozat helyszínei között éppen ezért csak kicsiny az átfedés, ám ennek más oka is van. Az öttonnás monstrumok szó szerint feltépik az aszfaltot. Az aszfaltburkolatot egy-egy ilyen verseny után szinte teljesen fel kell újítani. Ez pedig hatalmas anyagi áldozatokat igényel a pályák üzemeltetőitől, így csak a tehetősebb rendezőgárdák engedhetik meg maguknak, hogy ugyanabban az esztendőben Formula-1-es és Truck Race futamot is rendezzenek.

Aki már valaha járt Formula-1-es versenyen, annak van némi fogalma arról, hogy milyen is az igazi pálya melletti hangulat, a száguldó gépek fülsiketítő zaja, a hatalmas tömeg morajló éljenzése. Nos, ez messze nem minden. Igazából lehetetlen leírni a Truck Grand-Prix hangulatát. Egészítsük ki az előbb említetteket a több helyszínen is folyamatosan dübörgő rock- és country-koncertek hangzavarával, a vidámparkok szédítő zsivajával, a veterán-, festett- és amerikai kamionok látványorgiájával, valamint a több tízezer lóerő mélyen duruzsoló hangorkánjával. A tömeg folyamatosan mozog: nem egy helyben, a lelátón ülve várják az újabb eseményeket, hanem az egyes érdekességek között állandóan vándorolnak, hiszen annyi a látnivaló, hogy mindent mi magunk sem tudtunk megtekinteni.

Van azonban még valami, ami különleges ízt ad a Truck Race hétvégéknek: itt az érdeklődők, a nézők személyesen is találkozhatnak a csapatokkal, a járművekkel, de még kedvenceikkel, a legmenőbb sofőrökkel is!

Mivel a Truck Race versenyeken többféle kategória versenyez, ezért az összes csapat elhelyezése nem lehetséges a hagyományos, pálya melletti boxokban. A csapatok ennek megfelelően a Nürburgringen a boxutca mögötti bevásárlóközpontnyi aszfaltozott területet vették birtokukba a felkészüléshez. A négy sorban felépített sátrak, kamionokból kialakított szervizbázisok között éppen hogy csak elférnek a pályára siető és onnan visszatérő verseny-teherautók.

A Truck Race versenysorozatban jelentős haszonjármű márkák szerepelnek. A három kategóriában összesen 19 versenyző áll rajthoz a Truck Race keretein belül. Ez azt jelenti, hogy átlagosan az egyes csoportokban nagyjából hat-hat versenyző csatázik az elsőségért, holott a valóságban jóval többen indulnak a futamokon. Ez úgy lehetséges, hogy vannak olyan csapatok, amelyek a bajnokságban nem vesznek részt, csak néhány versenyen szerepelnek. Az ilyen indulók névsorát böngészve fedeztünk fel egy igen érdekesen csengő nevet is a nürburgringi verseny előtt: Juan-Manuel Fangio II., aki a híres, többszörös Formula-1-es világbajnok versenyző fia, évről-évre csak is a nürburgringi futamon áll rajthoz Mercedes kamionjával.

A kamionoknak 60 perces időmérő edzés áll a rendelkezésükre, hogy elérjék a legjobb köridejüket. A 10 legeredményesebb versenyző kap pontot: 10 pont jár a leggyorsabbnak, 1 pedig a tizedik leggyorsabbnak. A 15 körös versenyen ugyancsak pontokat kapnak az indulók: az első helyezett 20 pontot, a második 15-öt, a harmadik 12-t, a negyedik 10-et, de még a tizedikként célba érő is kap egy pontot

Az utóbbi évek szabálymódosításai nem érintették a sebességhatárt: a kamionok továbbra is legfeljebb 160 kilométer/órás sebességgel róhatják a köröket, azonban a versenyzők és a szakemberek egyre inkább sürgetik ennek a korlátozásnak a feloldását, illetve mérséklését. Szerintük ugyanis még érdekesebbé, látványosabbá válnának a futamok a nagyobb végsebesség következtében, a nagyon magas szinten álló biztonság csorbulása nélkül!

Az MAN több csapatot is indít. A csapatok között semmilyen különbséget sem tesz, mindenkinek ugyanazok a feltételek adottak. A csapatok támogatására ugyanis az MAN egy külön szerviz- és mérnökcsapattal, valamint egy igen jól felszerelt és titkos, mini laboratóriumként is szolgáló kamionnal érkezik a versenyek színhelyére. Itt minden olyan javítás, kiértékelés elvégezhető, amely már meghaladja a csapatok képességeit, illetve lehetőségeit. Az MAN szakemberei minden csapat számára megadják például a pályára vonatkozó három legígéretesebbnek tűnő beállítást az autókra, amelyeket a csapatok egyénileg – a versenyzők stílusának, szakértelmének megfelelően – tovább finomítanak.

Az MAN másokat megelőzve vezette be a versenysportban a common rail (közös nyomócsöves) befecskendezési technikát. Holzmann úr büszkén említette, hogy a legelső versenyt követően egyszer sem kellett motorproblémákkal küzdeniük a csapatoknak, vagyis az új technika kiválóan működik.

A boxban szétszerelt kamion további érdekességgel is szolgált: a jármű összesen négy vízhűtővel rendelkezik. Ebből az első és a két oldalt elhelyezett hatalmas hűtőtest a motorblokkban keringő víz megfelelő hőmérsékletéről gondoskodik, míg az alváz közepén elhelyezett vízhűtő az intercoolerben (töltőlevegő-hűtő) áramló levegő hőmérsékletét csökkenti. A jármű végében elhelyezett nagyméretű tartályok is vizet rejtegetnek, azonban innen a féktárcsákhoz vezetik a folyadékot, ugyanis azok menet közben annyira hevülnek, hogy vízpermetezés nélkül egy-két kanyar után már el is dobhatnák őket.

Mindez igen jól látszott a futamok közben, sőt kijelenthetjük, hogy a kamionok versenye igazából nem a motorok teljesítményéről, hanem a fékek strapabíró képességéről szól.
Ugyancsak az MAN boxában tudtuk meg azt is, hogy az összes csapat, tehát a többi márka is, egyfajta gumiabroncsot használt a 2001-es versenyek során. A Continental HSR Speed abroncsai a kormányzott tengelyekre, a HDR Speed jelzésűek pedig a hajtott tengelyekre kerülnek.

Egy versenyhétvége során minden járművet két-két garnitúra gumival látnak el a Continental szakemberei. A kamionversenyeken nem létezik esőgumi. Az ötletdús csapatoknak azonban ez nem okozhat problémát: az élelmesebbek ugyanis néhány egyszerű szerszám használatával vízcsatornákat vágtak az abroncsok felületébe. Ezt az előnyszerzést a versenybíróság általában bünteti.

Ezt a cikket teljes terjedelmében és az összes képpel a Rolling Tons 2001. augusztusi számában olvashatja.